A Holt-tenger sótartalma állandó változásban van, onnantól kezdve, hogy az 1950-es években mechanikusan elvágták a Jordán-folyótól, mely fő forrásának számított. A Holt-tenger azóta egyre halottabb és halottabb. Sokkal több víz párolog el belőle, mint ami vissza tudna jutni a vízkörforgás által.
Vízszintje emiatt négy métert csökken évente, és sótartalma is gyorsan emelkedik. Azt gondolhatnánk ilyen körülmények között egyre nehezebben fordul elő élet. A tengerekben bonyolultabb élőlények, mint halak, kétéltűek nem is tudnak létezni.
2010-ben egy búvárexpedíció mégis fantasztikus helyet fedezett fel a tengerben Izrael és Jordánia határán. Több mélyben 10 méter széles és 13 méter mély kráterben meglepően vastag zöld rétegben baktérium biofilmet azonosítottak.
Ez azért meglepő, mert az ilyen kráterek környékén a víz alatti források miatt édesvíz rejtőzik. Az ott élő prokarióták – sejtmag nélküli egysejtűek – azonban egyaránt életképesek ezek szerint édesvízi és sós vízi közegben is.
Feltételezik, hogy a magnézium magas koncentrációja is lehetővé teszi, hogy meglepő mikrobiális élet legyen jelen a mélyben. Mintegy harminc ilyen baktériumkrátert sikerült feltárni, melyekhez fogható sehol máshol nincs a Földön.
