Az apró Moranella endobia baktérium a nagyobb Tremblaya princeps baktérium sejtplazmájában él, és egyikük sem képes előállítani az összes élethez szükséges – esszenciális – aminosavat.
Az efféle kettős közösség, az euszimbiózis gyakori az élővilágban. Ebben az esetben azonban további fokozatot épített be az evolúció, ugyanis mindkét baktérium csak a legfelső szervezet, a gyapjastetű – Planococcus citri – révén jut hozzá a fenilalanin elnevezésű aminosavhoz.
A pár milliméteres pajzstetűfajnak ugyanakkor szüksége van albérlőire, ugyanis kizárólag a citrusfélék ágaiból és leveliből kiszívott cukros lével táplálkozik – az élethez azonban ez korántsem elegendő. Arra még nem jöttek rá a kutatók, hogyan működik az aminosavak cseréje a két baktérium valamint a rovar között.
A citrusligeti hármas szimbiózis további különlegessége, hogy a gyapjastetű belsejében más állatok is otthonra lelnek: a fémfürkészek – Chalcidoidea – lárvái.
A fürkészdarazsak petéiket a tetűbe rakják le, az azokból kikelő lárvák pedig belülről fokozatosan elfogyasztják gazdájukat, mire az elpusztul. A legösszetettebb szimbiózisnak is véget vethet tehát a parazitizmus.
A szimbiózis két vagy több különböző faj – általában egymásrautalt – szoros együttélése. A szimbiózisban mindkét fél kölcsönös előnyökhöz jut.
A megszokott kettős szimbiózisra számtalan példa létezik. Bizonyos halak jól járnak, ha korallzátonyokon élnek, a legtöbb fa csak bizonyos gyökérgombák segítségével képes felvenni a tápanyagokat a talajból, az emberek pedig éhen halnának a bélflórát alkotó baktériumok nélkül.
Az endoszimbiózis-elmélet is a szimbiózis elvén alapul. Az elmélet szerint az állati sejt erőművei, a mitokondriumok is baktériumok voltak egykor, amelyek beköltöztek más szervezetek sejtjeinek belsejébe, majd egyszer csak feladták önállóságukat, és sejtszervecskékké fokozódtak le.
