Ki ő? Tényleg magyar?
Louie valóban magyar gyökerekkel rendelkezik, apai nagyapja magyar volt, innen a Székely név, amelyet az angol kiejtés szerinti C.K.-re változtatott, ezt használja művésznév gyanánt. A szórakoztatóiparban hatalmas sikernek örvend, őszinte, szókimondó humora a színpadon, szitkomokban és filmekben is megállja a helyét.
Stand-upos karrierjét tizenéves korában kezdte, később Conan O’Brien showjába dolgozott be íróként, majd korábbi sorozata, az egy évadot megélt, tradicionális szitkom formátumú Lucky Louie után a 2010-ben műsorra került Louie című sorozata hozta meg neki végül azt a szakmán belüli elismertséget, amelynek máig is örvend.
Miért érdekes?
Louis C.K. egy pocakosodó, vörös hajú, félig kopasz figura, első ránézésre semmi kiemelkedőt vagy igazán különlegeset nem vennénk észre rajta, ha szembe jönne velünk az utcán, épp annyira lenne csak feltűnő jelenség, mint egy idős néni otthonkában, szatyrokkal vagy egy öltönyös, aktatáskás férfi. Mégis ő korunk egyik legelismertebb komikusa.
És talán épp ez az átlagember-imidzs teszi ki a varázsának egy jelentős részét. Louie legtöbbünkhöz hasonlóan tele van gátlásokkal, kicsit ügyetlen, könnyen zavarba jön, de megvan benne az a ritka és értékes tulajdonság, hogy tud nevetni magán. És ennél fogva képes arra is, hogy rajta keresztül mi is tudjunk nevetni azon, ha feszengünk, és nem tudjuk, hová tegyük a kezünket egy komoly helyzetben vagy éppen visszaintegetünk valakinek, akiről kiderül, hogy a mögöttünk állónak integetett.
Louis C.K. 2013 februárjában, az arizonai Phoenixben adta elő egyik legbriliánsabb stand-upját Óh, Istenem! (Oh my God) címen.
Ebben az előadásban különösen jól megmutatkozik az, ami miatt annyira szerethető és értékelhető, tovább megyek, társadalmilag hasznos az, amivel Louie foglalkozik. Leginkább az olyan titkos kis gondolatokra célzok, amik mindig ott vannak valahol az ember agyának egy hátsó szegletében, csak éppen nem illik, nem szabad őket kimondani. Mint amikor találkozunk valakivel, akinek nagyon nagy az orra vagy amikor nem tudjuk, szóljunk-e valakinek a foga közé ragadt salátáról. Louie ezeket a kis titkos gondolatokat mondja ki kendőzetlen őszinteséggel, sőt, mintha egyenesen élvezné, hogy olyasmiről beszél, ami mindenkit egy kicsit megbotránkoztat.
Pl. amikor a mogyoróallergiáról beszél. Azt mondja, hogy persze, hogy a mogyoróallergiás gyerekek fokozott figyelmet érdemelnek, persze, hogy kell hogy legyen gyógyszer a mogyoróallergiára, az élelmiszerek csomagolásán fel kell tüntetni, ha akár csak nyomokban is tartalmaznak mogyorót, azért, hogy megóvjuk az allergiás gyerekeket. Ugyanakkor ha a mogyoróval történő érintkezésbe bele tudsz halni, akkor lehet, hogy az úgy van rendjén.
Ugye? Megbotránkozás. Hogy lehet ilyet mondani? Később tovább megy, és hasonló stílusban beszél a háborúban elesettekről és rabszolgaságról is. Csupa olyan téma, amelyeket az ember, ha tud, messziről elkerül, esetleg alázatosan és tisztelettudóan beszél róluk, kínosan ügyelve a politikai korrektségre. De nem Louie.
És ebben rejlik a komédiájának az ereje: olyasmiről beszél, amire mind gondolunk, ami akár egészen sértő is lehetne, mégis olyan kedves ártatlansággal teszi mindezt, hogy az nehezen üti ki a kicsit is nyitottabb gondolkozású embereknél a biztosítékot. Viszont annál nagyobb nevetést csal elő a közönségéből. Nem is akármilyen nevetést, felszabadult, megkönnyebbült nevetést, amiben benne van az is, hogy nahát, nem csak nekem vannak kínos gondolataim, lehet, hogy mindez egészen természetes és emberi dolog.
Mit érdemes nézni tőle?
A sorozatot, amelynek már a hatodik évadára vár a közönség, a humorista egy személyben rendezi, írja és főszerepel is benne. A Louie az FX-en fut, és egy Louis C.K. ihlette figura mindennapjairól szól, ahogy elvált szülőként, szerencsétlen, magát folyton kínos helyzetekbe hozó kopaszodó, pocakos fazonként és két gyermek apjaként éli meg a gyereknevelés, a randevúzás és a mindennemű szociális érintkezés okozta nehézségeket. A sorozat, ahogy azt Louie-tól megszokhattuk, fanyar humorú, és olyan szegmenseit emeli ki a mindennapi életnek, amellyel mindenki tud azonosulni. A kis kellemetlenségektől a nagy csalódásokig, a nehéz helyzetekben rejlő komikumot ragadja meg.
Louie a közelmúltban ismét elkápráztatta kreativitásával a közönséget a Horace and Pete című, sötétebb hangulatú, tízrészes drámasorozattal. A történet a Steve Buscemi alakította Pete és a Louis C.K. játszotta Horace ír kocsmájáról szól, amely közös kapocs köztük és a többi rokon és törzsvendég között. Lélegzetelállító színészi alakításokat láthatunk a bárpult mindkét oldalán, amely Horace és Pete kis lakásán kívül az egyedüli helyszíne a történéseknek. A sorozatot tehát nem a látvány, sokkal inkább a szellemesen és nagyon életszerűen megírt dialógusok, a karakterek és a lassan kibontakozó dráma tartja össze.
Louie kreativitását és eredetiségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy sikerült olyan híres színészeket szereznie maga mellé, mint az említett Steve Buscemi mellett Jessica Lange vagy Edie Falco. A Horace and Pete-et Louis C.K. saját zsebből és titokban finanszírozta, így a megjelenés pillanatáig a közönségnek fogalma sem volt arról, min is dolgozik.
Ennél fogva nem lett volna szerencsés felhívnia a színészek ügynökeit, így hát magukat a színészeket kereste meg a szövegkönyvvel és a rájuk írt szereppel, hogy ha látnak benne fantáziát, csatlakozzanak hozzá. És szerencsére láttak. Ahogy Paul Simon is, aki a sorozat főcímdalát készítette. A sorozatot dráma és komédia kategóriában is jelölték Emmy-díjra.
Saját produkcióin kívül időről-időre elvállal szerepeket nagyobb hollywoodi filmekben is, úgy mint az Amerikai botrányban vagy legutóbb A kis kedvencek titkos életében. Ezen kívül láthattuk vendégszerepelni a Városfejlesztési osztály című szitkomban, a szintén humorista Amy Poehlerrel.
Szombat este a Budapesti Kongresszusi Központban láthatjuk tehát élőben is – hazánkban most először – Louis C.K.-t. Nem lehet tudni egészen pontosan, mire számíthatunk, ugyanis a komikusnak sosincs két egyforma stand-upja, de remélhetőleg szót ejt majd magyar származásáról, és talán valami stílusosan sértőt is mond ránk. Az biztos, hogy azok a szerencsések, akiknek sikerült jegyet szerezniük rá, nem hagyják el a termet hasizomgörcs nélkül.
Kontró Lili
