Még mindig a legjobb választás
Mindenképpen kezdjük a pozitív oldalával: a pamut és az elasztán keveréke abból a szempontból szerencsés, hogy télen nem fáznak benne, nyáron pedig nem sülnek bele a dolgozók – ahogy tennék akkor, ha mondjuk a sajnos igen népszerű poliészterből készültek volna. A farmer a legtöbb embernek jól áll, ráadásul az árnyalatot is sikerült úgy eltalálni, hogy kellően komolyan vehető legyen, és közben ne süssön róla a “munkás” jelleg.
A társaság ugyanis ellenségként kezeli az utasokat: a balatoni vonalakon nyáron szinte menetrendszerűek a késések, ha pedig probléma adódik, nem orvosolják azt, inkább várják, hogy elmúljon. Ilyen például a tömött vonatok jelensége: hiába cikkezik a sajtó arról, hogy állóhely sincsen egyes vonatokon, a MÁV mintha nem észlelné ezt a problémát, inkább csak arra várna, hogy elmúljon. Ideje lenne felismerni, hogy nem csak akkor kell lépni valamit, ha annak a panaszkönyvben írásos nyoma van.
És hogy ez miként kapcsolódik a formaruhákhoz?
Az egész történetet magában foglalja a lenti fotó: minden, magára egy kicsit is adó szervezet egy arculati változást igyekezne a lehetőségekhez mérten a legtökéletesebb módon bemutatni – azaz, ha már élesben is bemutatja az adott ruhadarabokat, ügyel arra, hogy az alkalmi modellekre a megfelelő méretet adja.
Ezzel szemben a hölgyre (valószínűleg egy fotó erejéig megteszi alapon) sikerült két számmal nagyobb dzsekit adni, ami a méretprobléma miatt szinte lefolyik róla, ráadásul simán az ujjain is túllógna, ha nem ráncolták volna fel a karján. Ebben mennyire lehet kényelmes dolgozni?
Szintén nem túl elegáns a nadrágszár belső visszahajtása sem – a ruhadarab egyébként fentről a térdig szinte a lábra tapad, onnantól lefelé viszont az említett probléma miatt buggyos. Ez már csak azért is fura, mert a közlemény szerint
[…] a korábbi szolgálati öltözéket a kor követelményeinek megfelelő, kényelmes, külső megjelenését tekintve is előnyösebb egyen-formaruházat váltja.
A férfi dzsekibe és hosszú nadrágba valóban nem tudunk belekötni (talán annyit, hogy előbbin kicsit nagyok a mellzsebek, ami miatt a vékonyabb alkalmazottakon úgy fest, mint amikor egy fiatalabb testvér a nagyobb testvér levetett, de neki még nagy cuccaiban jár), a rövidnadrágból viszont sikerült a legelőnytelenebb hosszt választani.
Tényleg nem volt senki a folyamatban, aki legalább egyszer olvasta volna valahol, hogy a pontban a térdnél végződő nadrágok a lehető legelőnytelenebb helyen vágják el a testet optikailag? Hogy ez szőrszálhasogatás lenne? Nem:
– olyan ez, mintha valaki lakópark építésébe kezdene úgy, hogy a házaknak nem épít alapot, és a vízmértéket is száműzi a munka során.
Természetesen ekkora cégnél nem életszerű az, hogy mindenkin méretre igazítsák a ruhadarabokat, de ha már a kollekció arcává választott modelleken sem sikerült ezt megoldani,