Az augsburgi döntő vereség hatására, 955-től véget értek a magyarok “kalandozó” hadjáratai – ezt elég jól megtanultuk az iskolában. Mindez igaz is annyiból, hogy I. (Nagy) Ottóval a X. század közepén megszilárdult a német területek egysége, az uralkodó megszerezte a Német-Római Császárság koronáját is. Az erős hatalom pedig lezárta a nyugati hadjáratok korszakát, amelyek viszont eztán is zavartalanul folytak déli, délkeleti irányba.
Ma azonban, Lehel neve napján nem is ez a lényeg, hanem az egyik augsburgi magyar vezér, Lehel személye. Mit őrzött meg róla a hagyomány?
Mi vagyunk a magasságos Isten bosszúja
Kézai Simon mester a Kárpát-medencébe visszatérő hunok, az ő olvasatában nyilván magyarok egyik kapitányaként említi Lehelt, azaz Lélt.
A hatodik sereg vezére Lél volt. Ez elejétől fogva Galgócz körűl lakván, miután onnan a morvákat és cseheket kiirtotta, utóbb mint mondják többnyire Nyitra táján lakozott. Tőle ered a Szoárd törzs és rokonság.
Az elveszett, de egykor bizonyíthatóan létezett magyar “ősgestából” sok helyen merítő Képes Krónikában megtaláljuk Lehel kürtjének történetét.
Elfogták ezen a helyen Lélt és Bulcsút, a jeles kapitányokat, s a császár színe elé vezették őket. Megkérdezte a császár, miért olyan kegyetlenek a keresztényekhez. Felelték: »Mi a magasságbeli Isten bosszúja vagyunk, ő küldött minket rátok ostorul; ha abbahagyjuk üldözésteket, akkor elfogtok és megöltök bennünket.« Mondotta a császár: »Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok!« Szólott erre Lél: »Adjátok ide kürtömet! Hadd fújjam meg előbb, aztán felelek. « Odaadták kürtjét, s amikor nekikészült a kürtfúvásnak, a császár közelébe lépett, s állítólag oly erővel vágta homlokon a császárt, hogy a kürt eltörött, a császár pedig belehalt ebbe az egyetlen ütésbe; mondotta neki Lél: »Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!« Azt hiszik ugyanis a szittyák, hogy akiket életükben megöltek, a másvilágon nekik szolgálnak. Nyomban lefogták és Regensburgban bitófán végezték ki őket.
Kézai: Normális, aki ezt elhiszi?
A Képes Krónika nyilván egy régóta közszájon forgó történetet örökített meg az 1360-as évek környékén. Már csak azért is, mert Kézai 1285 előtt írt, IV. László királynak ajánlott műve is kitér a történetre. Simon mester azonban már-már fölényesen utasítja a mesék kategóriájába Lél és az ő kürtjének esetét.
Lehelt és Bulcsút:
… Regensburgon átkeltökben fogságba vetvén a császárhoz küldenek, s a császár őket akasztófára itélvén Regensburgban bitófán végeztette ki. Némelyek ugyan mesésen azt állítják, hogy másként végezték őket ki, hogy a mint a császár elé voltak állítva, egyikök kürtjével a császárt agyon ütötte volna: de bizony e mese a hihetőséggel ellenkezik, s a ki illyest hisz, elméje gyenge voltát árulja el; mert a bünös személyeket kötött kézzel viszik a fejedelmek színe elé.
Ő is úgy tudja viszont, hogy a vezéreket a császár elé vezették, és szó is esett köztük, ám nem úgy, ahogy azt némelyek állítják, hanem így:
… vakmerőn szitkozódva sérelmesen szólottak a császárnak, mondván, hogy ha őket megöletendi, nemzetéből többé egy fogoly sem élhet, hanem vagy örök rabságra vetik, vagy minden itélet nélkűl megölik. Mi meg is történt. Mert a mint a magyarok meghallották, hogy a császár őket igy ölette meg, valamennyi német foglyot, még az asszonyokat és csecsemőket is, húszezerig valót leöldököltek.
![Oroszlánként ordítva álltak bosszút a magyarok 1 Képes Krónika / Wikipedia](http://24.hu/app/uploads/2016/08/kepes-kronika-1024x682.jpg)
Oroszlánként ordítva álltak bosszút
III. Béla királyunk névtelen jegyzője is említést tesz Lél és Bulcsú haláláról, de sem kürtről, sem vaskos szidalmakról nem számol be. Annál inkább viszont szörnyű bosszúról:
… Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket. Botond meg a többi megmaradt magyar vitéz, mikor látták, hogy az ellenség gonosz csele miatt szorultságba jutottak, bátran és emberül helytállottak. Egymást nem hagyták el, hanem mindenképpen rajta voltak, hogy a veszedelemben maradó résznek segítségére legyenek. Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le. És noha le voltak győzve, mégis legyőzőiket erősebben, diadalmasabban győzték le, sőt szörnyű nagy öldökléssel terítették le.
Hogyan történt a valóságban? Nem tudjuk. Ha Lél megölte volna a “császárt”, arról nyilván lenne tudomásunk, és feltehetően a magyarok sem álltak szörnyű bosszút. Lehel kürtjét viszont ma is megnézhetjük Jászberényben, a Jász múzeumban. A X-XI. századból származó, feltehetően bizánci eredetű, elefántcsont alkotás 43 centiméter hosszú, a pereméből pedig hiányzik egy darabka. Először 1642-ben említi írásos forrás a város tulajdonaként, korábbi története ismeretlen.