A muhi csata előtti utolsó pillanatban IV. Béla seregét elhagyták a kunok, de haza vitte segélyhadát Frigyes osztrák herceg is. Április 11-én a Magyar Királyság elszenvedte addigi történetének legnagyobb vereségét, az ország előkelőinek színe-java feküdt holtan a csatatéren, a király életét is alig tudták megmenteni.
A tatár haddal a nyomában Béla örömmel fogadta Frigyes herceg ajánlatát, aki Hainburgba hívta. Ám védelem helyett az osztrák kirabolta és megzsarolta a magyar királyt. Elvette értékeit, és kikényszerítette három nyugati vármegye átadását. IV. Béla kifosztva, megalázva, halálos sebben fekvő öccsével és feleségével Zágrábba menekült, innen írt kétségbeesett, segélykérő leveleket Európa keresztény urainak. Senki meg sem mozdult.
Harcias Frigyes
Az osztrák és stájer hercegről van szó, a német krónikák által harcias melléknévvel illetett Badenberg Frigyesről. 1230-ban került trónra, és rövid időn belül összeakasztotta a bajszát a csehekkel, a magyarokkal, de még a német-római császárral is. Nem véletlen, hogy Civakodó Frigyesként is említik. Utóbbival – aki egyben hűbérura is volt – később kibékült, és a német császár árnyékában sikerrel hódított, az 1240-es évek elején hatalma csúcsán állt.
Kihasználva, hogy a magyarok padlón vannak, Frigyes már 1242-ben Pozsony ellen támadt, de a királyi hadak visszaverték, és Béla visszaszerezte tőle a korábban kizsarolt területeket, és békekötésre kényszerítette.
Egy meghiúsult házassággal Frigyes elvesztette Csehország szövetségét, de még ennél is nagyobb baj volt számára, hogy I. Vencel cseh király a bosszút tervezgető IV. Bélával kötött paktumot. Ketten készültek az osztrák hercegre támadni 1246-ban. Csakhogy Vencel nem tartotta magát a stratégiához, és a megbeszéltnél jóval korábban, már januárban megindította seregét, és komoly vereséget szenvedett a Thaya folyónál.
Béla vesztett, de Frigyes meghalt
Az így magára maradt Bélát Frigyes igyekezett megelőzni, de a Sopron és Pozsony környékére vezetett portyáit Rátholt Lóránt szétverte. Aztán megindult a királyi sereg is jelentős kun és halicsi segédcsapatokkal kiegészítve. 1246. június 15-én érték el a Lajtát, ám átkelés közben Frigyes váratlanul rajtuk ütött.
IV. Béla királyról azt írja a Képes Krónika, hogy “békeszerető ember volt, hadakban, csatákban nem volt szerencséje”. És ez így volt most is. Hiába vesztette életét a harcban Frigyes herceg, a nehéz fegyverzetű németek végül megfutamították a magyarokat.
A Képes Krónika igen szűkszavúan fogalmaz Frigyes haláláról:
Ezután Béla király visszatért a tengerparti részekről; a magyar nemzet csatában megölte Újhelynél Frigyes osztrák herceget, a harcias férfiút; az állkapcsán szúrták át. Noha a herceg odaveszett a háborúban, Béla király és a magyarok nem nyertek győzelmet.
Kézai Simon mester sem ragozza túl:
S miután a tengermellékről visszatért, Fridrik austriai herczeg haddal támada rá, kit Bécs-Ujhely előtt a magyarok láncsával mellbe szúrva elvesztének.
