Kultúra a világ egy fura hely

A középkori Bologna leginkább a mai Manhattanre hasonlított

Mikor mi, magyarok épp trónviszályok sorát, vagy a tatárjárást akartuk túlélni, a bolognaiak felépítették az első felhőkarcolókat.

A gazdag építészeti múlttal rendelkező, kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekvő, az tatárjárás korában már ötvenezer lakossal rendelkező Bologna a XI.-XIII. század közti időszakban óriásit fejlődött: itt jött létre az első egyetem (1088), mely Dantét, Boccacciót vagy épp Petrarcát adta a világnak, textilipara Milánóéval vetekedett, csatornarendszere Európa addigi legfejlettebbje volt, 1256-ban, a Liber Paradisusszal pedig egyszerűen eltörölték a rabszolgaságot és felszabadították a jobbágyokat. Nem ez volt azonban a legrendkívülibb dolog a városban, hiszen a XII. században emelt vastag falak mögött

a világ első felhőkarcolói emelkedtek ki a földből.
1024px-Medieval_Bologna

A tudósok által összesen száznyolcvan darabosra becsült állományból mára hozzávetőlegesen húsz maradt fenn, közülük a sokszor csak Két toronyként emlegetett, 97 méter magas Asinelli, és a feleakkora (48 méter magas) Garisenda – ezek adták például az ötletet a szeptember 11-i terrortámadások során elpusztult World Trade Center tervezőjének, Minoru Jamaszakinak – néhány nappal ezelőtt, ferde tornyokat gyűjtő írásunkban be is mutattunk.

De kik építették a tornyokat? Miért volt erre szükség?

Az okok máig sem egészen világosak a kutatók számára, de jó részük jelenleg úgy gondolja, hogy a város leggazdagabb családjai saját biztonságuk érdekében építette őket, hiszen a középkor legnagyobb világi-egyházi konfliktusa, az éppen folyó invesztitúra-harc során senki sem érezhette magát biztonságban.

e3e8a502d227249a6fb061e331c795d5

A minden esetben négyszögletű, 5-10 méter mély alappal rendelkező épületek munkálatait természetesen a jobbágyok végezték, tempójuk viszont mai szemmel igen lassú volt, hiszen egy hatvan méteres tornyon legalább három, de akár tíz évet is dolgozhattak.

6614374411_1bcde61beb_b

A felhasznált anyagok mindenképpen említést érdemelnek, hiszen a szelenittömbökből készült alaptól a csúcs felé haladva egyre vékonyabbak és könnyebbek a falak, sőt, egy idő után az a sacco technikát használták, mely egy vékony külső és belső falat jelent, kövekkel és vakolattal töltött üreggel.

7332619482_d9b033fc26_z

A későbbi felújításokra is gondoltak, így a jövőbeli felállványozások kedvéért gyakran lyukakat hagytak a falban, melyekbe aztán a felújítást, vagy átalakítást végző mesteremberek betámaszthatták a fagerendákat.

14302297697_e18a89dc39_k

A tornyok jó részét a XIII. század során lebontották, mivel feleslegessé váltak, de megesett, hogy a karbantartás hiánya miatt egyszerűen összedőltek. A túlélők jórészt börtönökként, őrtoronyként, tűztoronyként, boltokként, vagy lakóházként vészelték át a következő évtizedeket, de bontásuk egészen a XX. század elejéig nem fejeződött be – 1917-ben egy nagyszabású városrendezési terv miatt az Artenisi- és a Riccadonna-tornyok is eltűntek.

8289878760_8488d77819_b

A tornyok magassága elég széles skálán mozog, hiszen az Uguzzoni mindössze 32, az Asinelli viszont 97 méter magas, ami épp egy méterrel magasabb a mai budapesti csúcstartónál, a Parlament kupolájánál.

Képek: Angelo Finelli/Wikimedia Commons, Toni Pecoraro/Wikimedia Commons, Girolamo Pipitone, Kyle Anthony, Anthony Rue, Alessandro Grussu

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik