A Földön számos alkalommal aggódtak már a szakértők a napkitörések hatásai miatt, ugyanis a legrosszabb esetekben a Föld légköréig eljutó töltött részecskék kisülései zavarhatják a távközlési műholdakat, valamint elektromos hálózatokat tehetnek tönkre.
Hasonlóra eddig az úgynevezett Carrington-eseménynél volt példa, amikor 1859. szeptemberében a távközlést – a távíró kommunikációt – teljesen leblokkolták a Napból származó részecskék. Nappal sokkal fényesebb volt, mint egy átlagos napon, éjszaka pedig a szabad ég alatt lehetett újságot olvasni.
A japán Kiotói Egyetem a Kepler-űrtávcső adatainak alapján a távoli csillagok szuperkitöréseit kezdték el vizsgálni. A kutatók a Nature folyóiratban jelentették meg eredményeiket, melyből kiderül a szuperkitörések meglehetősen gyakoriak a Napunkhoz hasonló távoli csillagok esetében, és egymilliárdszor is erősebbek lehetnek, mint amelyeket központi csillagunk időről-időre produkál.
A japán kutatók a Kepler-űrtávcső 120 napjának adatait elemezték, és úgy sikerült 83 ezer Naphoz hasonló csillag közül 148 szuperkitöréseit azonosítani. Az ilyen kitörések intenzitása legalább tízszerese volt a legnagyobb – a Carrington-eseményhez hasonló – napkitöréseknek. A kutatók korábban elképzelhetőnek tartották, hogy a csillagokhoz közel keringő óriás gázbolygók növelhetik a kitörések erejét, de a japán asztrofizikusok által megvizsgált 148 csillag egyike körül sem kering óriás gázbolygó.
A tudósok most a sötétben tapogatóznak, és úgy gondolják, talán a kisebb gyorsan keringő bolygók hathatnak a csillagokra. A csoport azt is megállapította: a szuperkitörések gyakoribbak a gyorsabban forgó csillagoknál. A 365 szuperkötérésből mindössze 101 tartozott a lassabban forgó napokhoz.
Jó hír azonban, hogy nem valószínű, hogy a mi Napunk a közeljövőben bármikor is szuperkitörést produkálna. A szuperkitörésekre hajlamos csillagokban a napfoltok is sokkal nagyobbak a Napon megszokottaknál.
