Ezek azok a figurák, akik örökké hatalmon akarnak maradni, és pénzt csinálni
– utalt a Fideszre egy Bill Clinton-idézettel Csillag István volt gazdasági és közlekedési miniszter egy gazdasági konferencián.
A konferenciára meghívott közgazdászok összességében egyetértettek a magyar gazdaság állapotát illetően, bár a hangsúlyokat némileg máshová helyezték. Szerintük ma alapvetően rossz irányba mennek a dolgok a gazdaságban és a társadalomban, és bár kétségtelenül vannak pozitív pénzügyi mutatók (pl. külső nettó adósság csökkenése, devizahitelek kivezetése, túlzott deficit eljárás elkerülése), amelyek a kormánynak köszönhetők, összességében Magyarország nem úgy, és nem olyan szerkezetben fejlődik, mint a régió többi országa, viszont a többiek hasonlóan.
Vértes András fogalmazta meg ezt a legpontosabban: szerinte a kormány rossz eszközökkel érte el a gazdasági növekedést, piacellenes magatartással, a jogállam szétverésével, a társadalmi ellentétek tudatos szításával. Végeredményben a gazdasági növekedést a társadalmi béke feláldozásával érte el a kormány.
Kádár János is nagyot csettintene
A legélesebb kritikát az elsőként felszólaló Csillag István adta, aki szerint a kormány nem az emberek javát, hanem az emberek javait akarja. Éles szavakkal bírálta a kormányt, úgy vélte:
Magyarországon stabil diktatúra van”,
hiszen a javak totális újraelosztása előtt nincs semmiféle akadály, minden Orbán Viktortól függ.
Csillag szerint a kormány úgy alakítja a törvényeket, hogy a kiválasztott üzleti körnek jó legyen, és mindenki másnak rossz. Nullára redukálódott a jogbiztonság és a tulajdon tisztelete. Politikailag az egycentrumú irányítás szilárdult meg, nem a demokrácia. Erre példa, hogy a kormány már a Parlamentet is kikerüli a költségvetés elfogadásakor.
A volt gazdasági miniszter szerint a kormányt három kedvező nemzetközi folyamat is segíti. Ezek:
- a világban most pénzbőség van,
- Magyarország uniós tag (jönnek a milliárdok),
- és a multik stabilizálják a magyar gazdasági növekedést.
A Medgyessy-kormány gazdasági minisztere szerint, európai utolsóként jöttünk ki a válságból. A reálbérekben idén fogjuk elérni a 2007-es szintet. A termelékenység sem javult, sőt, az árfolyam és a bérek alacsonyan tartása révén tudjuk csak szinten tartani, mondta.
A versenyszféra beruházásai nem hogy nőttek, hanem csökkentek, és valójában csak 50 ezer új munkahely létesült piaci alapon hat év óta, mondta. A közmunka nem tekinthető munkahelynek, hiszen csak azért találták ki, hogy kedvezőbb legyen a statisztika. A valós munkanélküliség 9 százalék körül lehet, nem pedig 7 százalék. Csillag azzal zárta előadását, hogy szerinte a rendszerváltás óta ez az első nemzedék, akiknek rosszabb lesz a sorsa, mint az előzőké.
Szerinte fontos, hogy a kormányok stílusa nyomot hagy az emberek gondolkodásában, viselkedésében is. Most azt látjuk, hogy ez egy macsó, bezárkózó kormány, amely végeredményben egy macsó, bezárkózó társadalmat épít.
Nem a magyar reformok működnek, hanem az uniós támogatások
Az egyik legfigyelemreméltóbb előadást Chikán Attila közgazdász, egyetemi tanár tartotta, aki az első Orbán-kormány gazdasági minisztere volt 1998-99 között (illetve a Budapesti Corvinus Egyetem rektora 2000-2003 között). Ő azzal kezdte, hogy hamis az a nézet, miszerint az Orbán-kormány egy virágzó gazdaságot tett tönkre. Szerinte inkább az a gond, hogy nem kerültünk ki a negatív gazdasági helyzetből, sőt, sokkal mélyebbre kerültünk bele, mint korábban, és ennek sokkal tartósabb okai vannak, mint az elmúlt 5-6 esztendő.
Chikán – szűkebb szakterületén maradva – a versenyképességet, annak látványos visszaesését emelte ki. Azt mondta, 2001-ben a legmérvadóbb versenyképességi listán a 29. helyen voltunk, 2015-re viszont lecsúsztunk a 63. helyre. Ami ezt árnyalja, hogy a régió országai is lefelé mennek versenyképességben, ám Magyarország 2010 óta a legnagyobb mértékben az állami intézményekbe vetett bizalom, és az üzletemberek közérzete tekintetében zuhant. Nyilván nem függetlenül attól, hogy a feketegazdaság, a korrupció egész ágazatokat ejtett foglyul. A kormány szerepe a kialakult helyzetben tevőleges, mondta.
Magunkra csukjuk a reteszajtót
Chikán azt mondta, amióta az eszét tudja, a magyar gazdasággal mindig is probléma volt, ezért kutatóként külföldön mindig fejmosást kapott. Például 30-40 éve, a KGST idején, amikor – szovjet szempontból – túlságosan liberális gazdaságpolitikát folytatott az ország, mondta. Ám mindig meg tudtuk valahogy magyarázni és védeni a külföldieknek, hogy mi zajlik nálunk. Néhány éve azonban elvesztettük a fonalat, sem a hazai, sem a külföldi kutatók nem értik, mi folyik Magyarországon.
Értékelése szerint az a legkártékonyabb egy társadalomban, ha az emberek fejében történik valamiféle igazodás a hatalomhoz, és most éppen ez történik. Szerinte egy komplett vállalkozói generáció nőtt fel úgy, hogy természetesnek veszik az uniós támogatások meglétét, illetve a politikai hátszelet az ezekhez való hozzáférésben. A verseny és az egyenlő esélyek szavak ki lettek iktatva a kormány szótárából, arról már az üzletemberek sem beszélnek szűk körben, mert hát minek is.
Az egyetemi tanár felvillantott egy példát, hogy a fentiekkel szemben milyen trendek vannak a világban, miről beszélnek Nyugaton a konferenciákon, amelyeken részt vesz.
Robotika, hálózatos gondolkodás, megosztott gazdaság, ezek foglalkoztatják ma a világ vezető üzletembereit.
Chikán szerint a kormány legnagyobb bűne, hogy nem veszi figyelembe a globális trendeket, amelyek ma a világban vannak. Sőt, a kormány azokat az eszméket is védi, amelyek korábban hibának minősültek. Abszurd, amikor egy kormányzati szereplő szájából például azt halljuk, hogy a korrupció a nemzeti középosztály megerősítése miatt kell.
