Belföld

Okkal követelik Kiss László fejét, de azért gondolkozzunk el kicsit

A képen balról jobbra: Csikány József, Fábián Béla, Kiss László és Lantos László.
A képen balról jobbra: Csikány József, Fábián Béla, Kiss László és Lantos László.
Erőszakkal kényszeríteni embertársunkat bármire, különösen szexuális cselekményre, bűn. Az egyik legsúlyosabb, amit az ember teste, lelke ellen elkövethetnek. A szexuális erőszak darabjaira törheti az áldozat énképét, kihathat emberi kapcsolataira, befolyásolhatja a szexuális életét, testi-lelki betegségeket okozhat. Nem felejthető. Soha. De akkor miért védte a MÚSZ vezetése a szövetségi kapitányt?

A szexuális erőszak, mint bűncselekmény, meglepően későn, a hatodik században, a kereszténység elterjedésével jelent meg a római jogban. Azóta többször változtak a büntetési tételek, a Btk. folyamatosan árnyalta az elkövetési módok, helyzetek megítélését, legutóbb 2012-ben tette ezt: ha Kiss László és társai mostanság követték volna el, amit 1961-ben, minimum öt, de tán tíz év börtönt is kapnak.

De nem most követték el, ám a privatkopo.hu jóvoltából a széles nyilvánosság számára a minap derült ki, hogy az eddig feddhetetlennek hitt, ikonként tisztelt edző, 55 évvel ezelőtt, a korabeli bírósági jegyzőkönyv szerint csoportosan, sorrendben harmadikként megerőszakolt egy 17 éves lányt.

Sokan és okkal követelik Kiss fejét, de azért gondolkozzunk el kicsit: helytálló-e kizárólag a mai erkölcsi érzékünk alapján ítélni meg a Kiss-ügyet, ügyet sem vetve az 55 évvel ezelőtti kor politikai helyzetére, társadalmi szokásaira, joggyakorlatára?

A kor

1961-et írunk. Tizenhat évvel a második világégés után, a rettegett Rákosi-korszakot követően, a Kádár-éra elején járunk. Puhul a diktatúra, az emberek épp levegőhöz jutnak, Magyarországra is megérkezik a rock and roll, Willman Péter “Vilma” és Pierre Coca-Cola mámorával együtt hirtelen szabadosabb az erkölcs is.

A megtorlások utáni konszolidálódó időszak ez, ahol van már lazulás, de csak titokban, hiszen a “Nagy Testvér”, az állam mindent tudni akar alattvalóiról.

A helyszín

A Kiss – aki akkor már segédedző is volt – és társai által elkövetett bűncselekmény a margitszigeti Sportuszodában, az úszók faltól-falig érő, zárt világában történt.

Ebben a sajátos szubkultúrában a testiség megítélése, az erkölcsi normák enyhén szólva eltérnek az általánosan elfogadottól. 

Ennek pszichológiai, emberi okairól könyvet lehetne írni. Volt, aki megtette. Nem általánosítva persze, de hogy e világ miként viszonyul a szexualitáshoz, a női-, a férfi-, sőt a serdülő-, netán gyerektesthez, arról plasztikus képet fest egy úszó, Szepesi Nikolett első és második könyvében.

UNICEF-jelentés

A szervezet 2014-es jelentése szerint a magyar sportoló gyerekek 73 százalékát érte érzelmi bántalmazás, 39 százalékát fizikai erőszak, 31 százalékát szexuális zaklatás, 15 százalékuk pedig beavatási szertartást is átélt.

A kötetekből egyebek mellett kiderül, hogy a masszőr, Bacsa István, alias Kicsi bácsi évtizedeken át szexuálisan zaklatta az úszólányokat – még Risztov Éva is tanúskodott ellene.

Kiss Miklós edzőt 2003-ban az uszodából vitték el a rendőrök, miután egy hétéves tanítványa azzal vádolta meg, hogy a szertárban zaklatta őt. A férfi tizenhárom napot töltött előzetes letartóztatásban, ám a kislány és szülei vádjának végül nem adtak hitelt, a nyomozást követően elmarasztaló bírói ítélet sem született.

A könyvben Szepesi szót ejt bizonyos “Cárról” is, aki ugyan szexuálisan nem zaklatott senkit, de verbálisan – mondjuk úgy – az edző-tanítvány viszonyban az elfogadhatónál megengedőbb volt.

A Szécsi Tamáshoz és Zemplényi Györgyhöz (1992-ben a Magyar Úszó Szövetség elnöke, ő volt Gyárfás Tamás elődje) köthető “zuhanyhíradós történetek” csak azért nem kerültek napvilágra, mert halottakról ugye jót vagy semmit.

A Kiss-ügy kirobbanásával immár bizton állítható: 1961 óta az úszóknál csak a szakmai munka minősége és a tempózó szereplők változtak – a férfi-nő, edző-tanítvány kapcsolat szinte semmit.

A jog akkor és most

Ötvenöt éve nagyon más volt a világ, nem csak nálunk. Amerikai példát hozva, ha a hatvanas években valamelyik déli államban egy 21 éves fehér fiú harmadmagával megerőszakolt volna egy színes bőrű lányt, a rendőr tán még meg is dicséri az elkövetőket.

Miért szabadulhatott Kiss László korábban?

Kiss László többségünkkel megosztotta, hogy egykor egy koncepciós perben született meg ellene az ítélet, és ártatlanságát bizonyítani is fogja. A szövetség szeretne hitelt adni neki” – áll a szövetségi kapitány lemondását követő MÚSZ-sajtóközleményben.

A kiszivárogtatók bizonyítékai ezzel ellentétben arról szólnak, hogy Kiss nagyfai büntetése 20 hónap után azért szakadt meg váratlanul , mert az egyik leghíresebb magyar úszónő “kihozta” őt onnan. A fullank.com cikke az okokat illetően úgy fogalmaz: “a kort ismerve sejthetjük, hogy kit miért engedtek ki jóval hamarabb a börtönből és, hogy kik engedhették meg, hogy trénerként dolgozzon, ilyen múlttal, gyermekek közelében.”

Ehhez képest ma – maradva az uszoda világánál -, ahogy a vs cikkében is olvashattuk, az USA-ban 2014-ig több mint 100 úszóedzőt ítéltek el szexuális bűncselekményért, csak 2000 és 2008 között az ABC összesen 36 edzőt buktatott le. Penitenciájuk tíz és negyven év közötti börtön, halmazati büntetésként soha uszoda környékére nem mehetnek.

Kiss Lászlót 1962 februárjában ítélték három év börtönre, amit Nagyfán, gyakorlatilag munkatáborban kezdett letölteni, uszodai pletyka szerint libát őrzött tóparton. Feltűnő, hogy az akkoriban középszerűnek számító úszót hamar kiengedték, így indulhatott az 1963-as magyar bajnokságon, ahol a Spartacus színeiben 200 pillangón harmadik lett.

Erkölcsi bizonyítványt öt év múltán kaphatott. Ma ilyenre esélye sem lenne, s nyilván az edzői munkától is eltiltanák.

Annak idején másképp adta a jog és a politika Kissnek a második esélyt, mint ma tenné. Újra és azonnal lehetett úszóedző, sőt, karrierje meredeken ívelt fel.

Második esély a börtönévek után ma is járna Kissnek, de gyerekekkel, lányokkal, nőkkel nem foglalkozhatna, pláne nem uszodában.

Karaktergyilkosság

MTI
Fotó: MTI

A szövetségi kapitány

Az egyéni sportágak többségében, így úszásban is, ma már csak olyan a rendszer, hogy az úszó az edzőjénél, a mestere terve, mindennapos irányítása mellett készül. Így a szövetségi kapitányi feladata sarkítva az edzőtábor-dátumok rögzítésében, a világversenyekre való kiutazásnál a kvalifikált úszók neveinek összeírására korlátozódik. Sportszakmai téren a nemzeti váltók összeállításában dönt.

Így a pozíció egyfajta “tisztelgés” lehetett Kiss László korábbi tanítványai fényes sikerei mellett, merthogy fizikailag edzőként már lassan két évtizede nem dolgozott.

A magyar úszók krémje az elnökig tudott mindenről. Kiss Lászlóék ügyéről, Kicsi bácsiról, Kiss Miklósról, a Cár és kollégái vélt vagy valós testi, lelki terrorjáról, Szécsiről, Zemplényiről. Tűrték a szocialista edzésmódszereket, a makarenkói pofonokat. Vagy megszoktak, vagy megszöktek. Csak szennyest nem teregettek. Soha. A kortárs sportolók, a Halhatatlanok klubja végképp összezár. Ők pontosan tisztában vannak azzal, miként működött a világ 1961-ben. Benne éltek, ők alkották.

A Gyárfás Tamás által irányított MÚSZ-vezetés abban biztosan hibázott, hogy nem ismerte fel: 2016 már nem 1961. Aki ma nem játszik tiszta lappal, arról előbb-utóbb valószínűleg kiderül a hamisság. Ezért kellett volna hamarabb elengedni Kiss László kezét, akkor, amikor az élet alkalmat adott rá, és nem kitartani mellette, falazni neki a végső megsemmisülésig.

Mert ahol nincs kiteregetve a penészedő szennyes, ott, ha fél évszázad telt is el, ha ült is a bűnös, a botrány mindent, mindenkit elsöpör.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik