Kedd hajnalban megdöbbentő gyilkosság történt egy szegedi – egykoron kétes hírű – kocsmában. Egy 24 éves joghallgató szúrta agyon a vele italozó 36 éves férfit, látszólag minden előzmény nélkül. A várost felkavarta az ügy, a helyi sajtó folyamatosan erről cikkez.
Csütörtökön aztán politikai színezetet is kapott a történet. A szegedi egyetem jogi karán tanító Hekáné Szondi Ildikó – aki szocialista önkormányzati képviselő is – igen furcsákat mondott a megyei napilapnak, a Délmagyarországnak. A gyilkost még első évfolyamos korában tanította, azt mondta róla, intelligens, jó tanuló fiút ismert meg benne, akinek mindenki drukkol, hogy kiderüljön: szerencsétlen véletlen miatt keveredett ebbe a helyzetbe. Hozzátette, hogy a fiú az elhunyt édesanyja emléke miatt kerülhetett olyan helyzetbe, hogy bicskát vegyen elő, és
reméli, hogy a lehető legkisebb büntetést fogják kiszabni rá.
Értik, az anyázás, mint enyhítő körülmény, sőt ok arra, hogy valakit csak úgy nyakon szúrjanak.
De oké, tegyük fel, hogy valaki az érzelmi érintettség okán mond kínos dolgokat, bár vissza lehetne ilyenkor kérdezni, hogy kedves Hekáné Szondi Ildikó, biztosan így gondolta ezt? Mert valószínűleg az áldozatnak is van édesanyja, szerelme, barátai, akik most ugyancsak gyászolnak, és nem értik, mi történt.
Páros lábbal, gumicsizmában
Kérdésfeltevés helyett viszont megjelent a színen a Szegeden ellenzékben lévő Fidesz helyi vezetője, Nógrádi Tibor, aki a válaszközleményével bele is taposta a szarba az egész diskurzust. A helyi jobboldali sajtó ezt is, mint minden jobboldali kinyilatkoztatást, készségesen, változtatás nélkül közölte, aztán még szét is küldte az országos sajtónak. Jobban jártak volna, ha mélyen elhallgatják, Nógrádi érdekében.
Ő kezdte azzal, hogy nem tartja tisztességesnek, ha egy politikus „a nyomozati szakasz elején véleményt formál, értékítéletet hoz, sőt láthatólag az ügy befolyásolására is törekszik”. Ez még hagyján, bár épp a napokban sok szó esik erről Orbán Viktor és a vörösiszap-ügy viszonylatában is, ott nem merült fel a pártban ez a dilemma. A következő mondattal meg akár még egyet is lehet érteni: „felháborítónak találom, hogy egy késszúrással történt emberölést véletlen szituációnak titulál, és a tények pontos ismerete nélkül próbál felmentést adni, sőt vélelmezi az áldozat gyilkosság előtti magatartását”.
Szeretne még valamit mondani, Tibor? Hogyne szeretne, olvassák csak:
Jómagam nem a konkrét ügyről, csak a jelenségről szeretnék szólni, illetve annak a balliberális gondolatkörnek a tagjairól, akik nem is oly rég – jogosan – egy évig lármáztak egy jogászbálon történt garázda verekedés kapcsán, most pedig lazán átlépnek egy emberéleten, sőt nem is nagyon burkoltan az áldozat felelősségét firtatják a sérelmére elkövetett tettért.
Hát ennyit ér ma egy ember élete Szegeden? Úgy gondolom, a fájdalmas konkrét eset mellett a képviselő asszony által kinyilatkoztatott értékrend is rendkívül tragikus és elgondolkodtató…
Nógrádi Tibor, aki egyébként – nahát – a megyei labdarúgó-szövetség elnöke, lő és gól: megvan a napi balliberálisozás, sőt, gyilkospártoló balliberálisozás, sikerült politikai célra felhasználni egy ember tragikus halálát. Tapsolja meg mindenki magát, aki részt vett benne.
(Borítóképünkön Nógrádi Tibor látható.)
