Pénzügy

Tele vannak pénzzel a magyar családok

A legtöbb ember bankjeggyel fizet, nem kezd el apró után kotorászni a tárcában a pénztárnál. Nem is ajánlott, hisz fizetéskor általában szemben állunk az utánunk következők dühös tömegével, nem ajánlott húzni az időt. A visszajáró pedig be a zsebbe, pénztárcába számolatlanul.

Nem tudjuk, milyen összeg alszik otthon

Persze egy idő után a fémpénzek már jelentős terhet jelentenek, ekkor kerülnek a “perselybe”. Némelyek kisebb megtakarításokat képezve szándékosan pihennek az otthonokban, de a lényeg ugyanaz: az aprópénz egy nagy hányada nem vesz részt a forgalomban, azaz alvó pénzzé válik.

A Magyar Nemzeti Banknak nincsenek pontos adatai az ilyen látens érmék mennyiségéről, de annyi biztos: arányuk a címérték csökkenésével növekszik, és a mindenkori legalacsonyabb címlet esetén meg is haladhatja az aktívan használt érmék mennyiségét – tudtuk meg a jegybanktól. Ez nem túl egzakt információ, ám egy példa segít:

Az MNB 2008-ben vonta be az 1 és 2 forintosokat, ám ezen érmék 70-80 százalékát még mindig nem váltottuk be “törvényes fizetőeszközre”.

Komoly problémát okozott

Volt, amikor az érmegyűjtést az akkori kormány rendeletben tiltotta be, mondván: “a hazai közgazdaság, a pénz- és értékforgalom, nemkülönben a hazai kereskedelem megbénítását okozó hazafiatlan cselekedet, amely a legszigorúbb megrovást és megtorlást érdemli meg”.

Akkor háború volt, 1915-öt írtunk, a papír bankók használata a mainál sokkal kevésbé volt elterjedt. Az “aprót”, főleg a nemesfémet tartalmazó pénzérméket viszont jóval értékállóbbnak tartották. Ezért ölthetett oly méreteket az apró gyűjtése, a kormány pedig attól félt, az “érmehiány” tovább gyengíti a bankjegyekbe vetett bizalmat.

Ösztönzés/büntetés

Manapság ez már nem jelent problémát, a fémpénz “összegszerű nagyságrendje a készpénzforgalom működését nem zavarja” – tudatta az MNB.

Azért az állam nyilván nem örül neki, hiszen a forgalomból kivont érméket pótolni kell, ezért “bünteti” az aprópénz felhalmozását.

Pontosabban “a jegybankok különböző eszközökkel, így ismeretterjesztéssel illetve készpénzforgalmi szabályok rendszerével törekednek az érmék aktív használatát ösztönözni”. Utóbbi azt jelenti, hogy a bankok, posták díjat kérhetnek – és persze kérnek is – nagyobb mennyiségű fémpénz átváltásáért. Megfogalmazás kérdése, hogy ez ösztönzés, vagy idézőjeles büntetése annak, aki kivonta a forgalomból a pénzt.

Fizessen, hogy ne kelljen fizetnie

Ezek után jogosan  merül fel a kérdés, hogyan szabadulhatunk meg az aprótól anélkül, hogy kevesebbet kapnánk érte?

  • Betehetjük a bankba. Ebben az esetben az összegnek maradéktalanul meg kell jelennie a számlánkon, azaz nincs váltási díj.
  • Fizethetünk vele korlátlanul. A posta és a hitelintézetek fizetésül kötelesek korlátlan mennyiségben elfogadni a fémpénzeket – csekk, okmánybélyeg, telefonkártya, miegymás.
  • Fizethetünk vele korlátozottan. A kereskedők is kötelesek elfogadni az érméket, de csak címletenként 50 darabig.
  • Apránként beválthatjuk. A posta és a hitelintézetek címletenként 100 darabig kötelesek díjmentesen beváltani.
  • Végezetül pedig fordíthatjuk jótékony célokra is, a számtalan ponton elhelyezett gyűjtőládákba szórva.

Fenti szabályokat, és jó pár érdekességet a magyar bankjegyekről, érmékről a Magyar Nemzeti Bank honlapján olvashat, ha ide kattint.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik