Hideg januári nap volt, de ez a nap is olyan volt, mint többi.
Tóth néni reggel lement a boltba, megvette a két kiflit és a fél liter tejet.
Horváth bácsi megsütötte a szokásos két szelet szalonnáját, asztalhoz ült és megette.
Rácz Mari néni kivitte a csarnokba a csomóba kötött zöldségzöldjét, a hét tojást, és az előző nap megmaradt két csomag diót.
Varga Béla bácsi bekészítette a tűzifát, begyújtott, fokhagymát pucolt, pirítóst készített, teát főzött, és megreggelizett.
Bókáné Emília idegesen készülődött a vizsgálatra, s a hideg kiverte, ha arra gondolt, hogy bent kell maradnia, a hálapénz meg még sehol.
Borbás Eta ápolónő álmosan fejezte be a műszakot, hosszú éjszaka volt, úgy érezte, képtelen lesz elmenni a takarító céghez, elege volt.
Vértes Géza villanyszerelő teste műszerekkel volt tele, a tegnapi infarktus után azt próbálta végiggondolni, hogyan ossza szét a munkát a melósai között.
Berkesné Klárika betekerte a lábát a gumifáslival, visszerei a szétpattanás határán, aztán dagasztani kezdte a lángos tésztáját.
Szokás szerint hatkor már a pultnál állt Szabó Feri bácsi, s megkapta a megszokott lángost és a bögre tejeskávét.
Szondiné Ági néni belemasszírozta a kézfejébe a reumakenőcsöt, megtornáztatta az ujjait, s a varrógéphez ült.
Hejő Zoltán hajléktalan a még megmaradt gúnyáiba csomagolta magát, kézbe vette a Fedél nélkül legutolsó számait, és dideregve indult el a lámpás kereszteződés irányába.
Béres Bandi meszet és homokot lapátolt a malterkeverőbe, kis vizet öntött hozzá, és figyelte, hogyan lesz malterrá az anyag.
Horkai János guberáló, egykori lakástulajdonos, az egykori lakásmaffia utolsó áldozata összehajtogatta a pokrócokat, aztán feleségével együtt nekivágtak a budai utcáknak.
Bágyoni Áron, Erdélyből jött favágó megkezdte a ház elé leöntött fa kuglizását.
A hívek templomokba mentek, s reszketve, szomorú kézzel áldották meg őket a szentek. A gyilkos végzett emberével, s úgy menekült, kalaplevéve. Az úton rendőr, motyogó munkás. Romlott fényt hányt a korcsma szája, tócsát okádott ablaka: bent fuldokolva lengett a lámpa, napszámos virrasztott egymaga. Szundított egyet a korcsmáros. Kóbor kutyaként járt a szél, nagy, lógó nyelve vizet ért. Minden nedves, minden nehéz volt. A nyomor országairól térképet rajzolt a penész.
Magyar István, egyszerű magyar állampolgár kezébe vette a friss újságot, melyben ezt olvasta:
„2015-ös évben Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője volt a legjobban fizetett miniszter, járandósága közel 16,8 millió forintot tett ki, a képviselői tiszteletdíjjal együtt.”
Magyar István, munkanélküli ember és erőforrás összegyűrte az újságot, és begyújtott vele.
