Kultúra

A Haverok fegyverben nem olyan vígjáték, mint amire számítasz. Sokkal jobb.

Muchichka László
Muchichka László

Ügyeletes jó zsaru. 2016. 08. 19. 17:31

A nyár egyik legjobb filmje. És ez nem túlzás.
Korábban a témában:

Based on a True Story

A mondat, ami ritkán csigáz fel igazán, sőt, ha lehet, kerülöm azokat a filmeket, ahol ezen szavak előkerülnek. Nem érzek persze vallásos gyűlöletet az igaz történeten alapuló filmek iránt, de idegesítenek, ugyanis alkotóik rendszerint viszonylag gyorsan elkövetnek két hiba közül egyet:

  • heroizálják hőseiket
  • annyira tájjellegűnek kezelik az alapanyagot, hogy bárgyú modorosságnak érzem, a „based on a true story” kitételt.

Hosszú idő óta először a borzasztó magyar című, Haverok fegyverben (War Dogs) volt az első ilyen, ami felkeltette érdeklődésemet, mert egy olyan témát dolgoz fel, amiről tényleg érdemes beszélni. Főleg jó szatirikusan.

Pont ezért átverés a cím, meg az is, hogy az átlag mozinézőt a Másnaposok-trilógiát jegyző Todd Phillips nevével próbálják bevonzani, mert mindkettő azt sugallja, baszós poénokkal operáló nyári tinglitangli vígjátékra váltanak jegyet.

A Haverok fegyverben mondjuk valóban vicces film, de szó sincs digi-dugi poénokról, sőt, úgy nem ajánlják 16 éven aluliaknak, hogy meztelenség például egyáltalán nincs benne.

Pedig lehetőség lenne, rá, hiszen ahány kritika, mind említi, hogy ez a film bizony A Wall Street farkasának szellemi örököse, csak nincs túltolva benne a kokainfogyasztás meg a kufirc, viszont ugyanúgy a nagyravágyásról, a pénzhajhászsáról, a stiklikről és a koppanásról szól. A két filmet Jonah Hill is összekötheti, aki egy személyben játssza el Scorsese említett filmjének mindkét főszereplőjét.

A Haverok fegyverben azonban bizonyos szempontból több is meg kevesebb is, mint A Wall Street farkasa. Jobban kijött a főszereplők közötti dráma, szépen lett felépítve a gyerekkori jóbarátok újra összecsiszolódása, majd szükséges konfrontációja, viszont hiányzik az elegancia, Todd Phillips azért mégiscsak Todd Phillips és nem Scorsese. Csupán egy olyan direktor, aki próbálkozik valami újjal, ami a nagynevű kollégának zsigerből megy.

Persze a téma is hálás, hiszen Efraim Diveroli (Jonah Hill) és David Packouz (Miles Teller) története a Bush-éra egyik legnagyobb kritikája is egyben, hiszen a két huszonéves srác a 2000-es években rengeteg kisebb fegyvertender után elnyert egy 300 milliós üzletet, s vállalta, hogy leszállít többek közt 127 millió darab AK-47-es lőszert. Persze az üzletet nem várt nehézségek szegélyezték, trükközésekre kényszerültek, és végül amatőr módon el is csúsztak.

Nem nagy spoilerek ezek, hiszen mint fentebb írtam, igaz történeten alapuló történetről van szó, és a lényeg nem csak (vagy inkább nem is) azon van, hogy miként gazdagodnak meg, és esnek pofára, hanem azon, hogyan jutnak odáig.

  • Kimunkált jellemfejlődéssel
  • Nem hivalkodó, nem térdcsapkodós, tényleg vicces jelenetekkel
  • Ügyesen összerakott montázsokkal
  • Kiváló dialógokkal
  • Emlékezetes színészi játékkal

Utóbbi főleg azért szembetűnő, mert Jonah Hill a Moneyball és A Wall Street farkasa után ismét bizonyítja, hogy már tényleg nem az a faszi, aki a Judd Apatow filmek vicces dagi zsidó sráca volt, akin azért kell röhögni, mert ő a dagi zsidó srác. Jelenléte van, és az Elek Ferenc által kölcsönzött magyar hangjával is kiváló szinergiát alkot, vagyis a szinkron is dicsérhető. Miles Teller, aki a visszafogottabb, racionálisabb szereplőt alakítja, szintén bizonyítja, hogy korosztálya egyik legtehetségesebb színésze, aki még a harsány, emlékezetesebb Hill mellett is ügyesen játszik.

A filmet egyébként kiválóan párba lehet állítani (az egyébként szintén igaz történeten alapuló) Fegyvernepperrel is, amely a 80-as és 90-es évek visszásságainak krónikáját meséli el, míg a Haverok fegyverben a 2000-es évekét. Mindkettő rávilágít arra, mekkora biznisz a fegyverkereskedelem, és hogy mennyire igaz a közhely, hogy fejétől bűzlik a hal, s bizony az olyan alakok trükközéséhez, mint amilyen Jurij Orlov, Efraim Diveroli és David Packouz igenis szükséges a kormányzati szervek tevőleges szemlesütése, félrenézése, elvközössége.

A Haverok fegyverben eklatáns példa arra, miként kell bánni az igaz történetekkel, és hogyan kell gond nélkül kikerülni a cikk elején említett két vesszőparipámat. Diveroliból és Packouzból egyáltalán nem lesznek hősök, sőt a film lezárása egyszerűen zseniális; ráadásul a valóságban is megtörtént helyzetek, mint a Berettákkal tömött teherautós átkelés az iraki Halál-háromszögén, pont annyira vannak elemelve és humorral megfűszerezve, hogy nincs kedvem hőbörögni, hanem inkább lelkendezem, hogy ez bizony a film legjobb jelenete.

A nyár filmje eddig.

Haverok fegyverben (War Dogs). Színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 116 perc, 2016. Értékelés: 8/10.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.