Közélet

Szexuális zaklatás: nincs kinek szólni, ha ajánlatot tesz az oktató

Haszon Zsófia
Haszon Zsófia

újságíró. 2017. 02. 03. 19:01

Talán nem kell sokáig várnunk, hogy kiderüljön, pontosan mennyi szexuális visszaélés volt az elmúlt években az ELTE-n. A 2016-ban beígért, gólyatábori botrányokat követő kutatás eredményei már megvannak, az egyetem vezetése azonban még nem hozza nyilvánosságra az adatokat. Hogy mire várnak, azt a kutatást végző oktatók sem tudják. Egy témába vágó kerekasztal-beszélgetésen mégis megtudtunk néhány fontos dolgot az egyetemek falain belül zajló szexuális visszaélésekről.
Korábban a témában:

Varga Gizella Anna, a Képzőművészeti Egyetem korábbi tervező-grafika hallgatója a kiállításmegnyitóján a Kelet Kávézó falain mutatta be diplomamunkáját, aminek a témája a hazai felsőoktatási intézményekben előforduló szexuális visszaélések, leginkább a tanár-diák viszonylatban. A munka egy figyelemfelkeltő kiadványt és több nagy plakátot foglal magába, ezeken mellek, csomóra kötött férfi hímtagok és pink szeméremdombok sokkolják a látogatókat.

A képzőművész saját tapasztalatából indult el az úton, de a diplomamunkához tartozik egy fekete mappa is, amiben elkezdte összeszedni környezetének idevágó történeteit.

A beszámolók arról szólnak, hogy a tanárok hatalmukkal visszaélve környékeznek meg hallgatókat. 

A Nem oké! – Szexuális visszaélés a felsőoktatásban című kiállítás lehetőségét az teremtette meg, hogy a beszélgetésen Varga Gizella Anna mellett ELTE-s oktatók (Gregor Anikó szociológus, ELTE TáTK  és Szabó Mónika szociálpszichológus ELTE PPK) is beszámoltak az intézményen belül lezárult kutatásról, amely a jelenségek gyakoriságát és milyenségét igyekezett felmérni az egyetemi közegben.

Forrás: Varga Anna Gizella

A tavaly indult kutatás oka sokak számára ismert az ELTE különböző karain, a TÓK-on és az ÁJK-n kirobbant gólyatábori erőszakok és különféle megaláztatások, az új hallgatók listázása, illetve a diákokkal énekeltetett ocsmány rigmusok tették be a kaput az intézmény vezetőségénél. Az indulás azonban nem ment éppen könnyen, kezdte visszaemlékezését Gregor Anikó szociológus, az ELTE TáTK adjunktusa.

Beszámolója szerint a gólyatáboros sokk után az intézmény vezetősége jó ideig nem tért magához, szó szerint „csak téblábolt tanácstalanul”.

A fokozatosan napvilágra kerülő esetek a szexuális erőszakokról és megaláztatásokról testközelivé hoztak valamit, amiről eddig azt hitték, hogy csak az óceán túloldalán fordulhatnak elő. Tűzoltás jellegű akciók persze voltak, létrehoztak például egy e-mail címet, ahová további hasonló estekről szóló bejelentéseket vártak.  A baj csak az, hogy egy ilyen ötlet önmagában nem sokat ér, ha nincs mögötte átlátható szabályzat, vagyis a panaszos nem tudja pontosan, hogy kik fogják ezeket a leveleket olvasni, mi lesz utána a sorsuk, és mik lesznek az esetleges szankciók, magyarán hogyan zajlik lépésről lépésre az eljárás.

Az egyetem oktatói között vannak olyanok, akik a téma kutatói, és erre a tudásra alapozva megpróbálnak prevenciós koncepciókat kidolgozni.

Ha nem beszélünk róla, akkor nincs

A nagy lendület azonban hamar elült és nem történt semmi, így nem volt más választás, Szabó Mónikával, az ELTE PPK szociálpszichológusával, valamint néhány oktatóval és hallgatóval összeállva elindult egy alulról szerveződő akció. Szabóék kész kutatási tervvel keresték meg az egyetem vezetését. Eszerint

arra keresték a választ, hány diák érintett szexuális visszaélésekben, milyen jellegű erőszakok, zaklatások zajlanak az egyetemen.

De cél volt az is, hogy rálássanak, milyen attitűdöket osztanak a hallgatók az ELTE intézményén belül a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatban. Az intézmény vezetése a pressziónak engedve már együttműködő volt és forrást rendeltek a HÖK-kel közösen az átfogó vizsgálatra.

Forrás: Varga Anna Gizella

 

Fontos megjegyezni, hogy nemzetközi szinten is ez az egyetlen reprezentatívnak számító felmérés a témában. Az összes hasonló külföldi kutatás statisztikailag nem alkalmazható, nem vonhatunk le belőle általánosításokat az egész diákságra vonatkozóan – emelte ki Gregor.

Az első kérdőívet közel 1500 diák töltötte ki, ez az attitűdöket térképezte fel, a másikat kicsit kevesebben, 900-an, az pedig a különböző típusú érintettségekről tájékozódott. Emellett további 40 darab mély interjú készült, önként jelentkező diákokkal.

A kutatás az adatfelvételt és az adatfeldolgozást tekintve lezárult, az eredményeket az egyetem már tudja, és most azon dolgoznak, hogy ezt mikor és milyen formában fogják sajtó nyilvánossá tenni – mondta el a két jelenlévő kutató. A várakozás okáról egyikőjük sem tudott pontosabbat mondani.

Konkrétumokat egyelőre nem közölhetnek, néhány fontos következtetést ismertettek a beszélgetésen.

  • Az egyetemen belüli szexuális jellegű visszaéléseket, legyen az egy pikáns megjegyzés vagy egy vizsgahelyzetben elhangzó ajánlat, az áldozatok soha nem jelentették senkinek.
  • Minden esetben a zaklatott hagyja ott az intézményt, nem a zaklató, ami megkérdőjelezi a tanuláshoz való egyenlő jogokat, ez pedig innentől kezdve egyetemi ügy.
  • Az eredményeket bemutatták az ELTE közalkalmazotti karának is, ahol az oktatók első kérdése az volt, hogy mi van akkor, ha egy diák bosszúból megvádolja őket.
  • Az esetek megelőzésének alapja az lenne, hogy az egyetemek vezetése kiépítse a bizalmat a kollégák és a hallgatók felé. Mert ha az áldozatok nem bízhatnak az egyetem vezetésében, akkor nem fognak bejelentéseket tenni.
  • A kutatásból világosan látszott, hogy a csoportidentitás megléte mennyire hozzájárult ahhoz, hogy az áldozatok nem beszéltek. Mindez a szakemberek szerint oda vezethető vissza, hogy az ilyen esetek szégyent hoznak a csoportra, így jobb, ha nem derülnek ki. A csoportidentitás fontosságára Anikó is rávilágított egy konkrét példával, miszerint az egyik megkérdezett interjúalany, volt HÖK tag első reakciója a gólyatábori esettel kapcsolatban az volt, hogy „annyira sajnáltam a szervezőket”. Bár elsőre sokkolóan hangozhat, de nem kell meglepődni – figyelmeztetett Gregor. Az illető ugyanis tudta, hogy egy tábor szervezése milyen felelősséggel és nehézségekkel jár, és ezért nem az áldozat iránti empátiája indult be először.

Zárt ajtók mögött

A kerekasztal-beszélgetés konklúziója az volt, hogy az ismertetett részeredményekre csak akkor lehet megoldást találni, ha az intézmények, elsőként az ELTE, hajlandóak komolyan foglalkozni a most már reprezentatívan is bizonyított problémával.

Loneliness teenager at lake
Fotó: Thinkstock

A hallgatók (vagy éppen oktatók) ugyanis csak akkor fogják jelezni a sérelmeiket, ha biztosak lehetnek abban, hogy az adott intézmény hogyan áll a szexuális visszaélések kérdéséhez. Ha van hová fordulni, átlátható az eljárás menete és biztosak lehetnek benne, hogy nem kell a retorziótól tartaniuk.

Egy, az utóbbi visszatartó erőt firtató kérdésre Gregor kiemelte, a prevenció (például, hogy az oktatók ne zárt ajtók mögött, egyedül vizsgáztassanak) és a szankciók igenis fontos szerepet töltenének be a továbbiakban. Ez persze nem azt jelenti, hogy bilincsbe verve kell valakit elhurcolni az óráról, de mindenképpen fontos, hogy az ilyen esetek ne maradjanak következmények nélkül.

A Szabó Mónika szociálpszichológus itt megjegyezte, nagyon fontos lenne a hallgatók és az oktatók képzése. Hiszen

a szexizmussal kapcsolatos téves ismereteink, például a Szegedi Tudományegyetem nemrégiben felkapott, etikailag erősen kifogásolható sítábort reklámozó plakátja (POPsítábor, bikinis lányokkal reklámozva), vagy az ingyenes belépés a szórakozóhelyekre a melegágyát képezik a későbbi zaklatásoknak és erőszakos cselekményeknek.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.