A rendőrségi híradásokból gyakran hallhatjuk, hogy úszó tetemet találtak egy folyóban, vagy a tengeren, mégis rengetegszer fordul elő, hogy csupán véletlenül, évekkel később, a víz alján bukkannak rá csontvázakra. Az IFLScience megvizsgálta, mi az igazság, vagyis hogy lebegnek vagy elsüllyednek a holttestek.
Az ember csontjai, izmai és szinte mindene nagyobb részt vízből áll, amely szinte épp ugyanolyan sűrűségű, mint egy folyó vize. Ahhoz tehát, hogy a felszínen maradjunk, úsznunk kell, és levegőt kell bevinni a tüdőnkbe. Amikor meghalunk, a tüdő nem feltétlenül lesz üres azonnal, így például azok, akik megfulladtak, sokkal gyorsabban süllyednek el, mint azok, akik másféleképpen haltak meg.
Egy 1977-es tanulmány szerint, amely 98 férfi felhajtóképességét vizsgálta a tüdejük térfogata alapján, arra a következtetésre jutott, hogy 69 százalékuk lebegne a tengervízben a halála után, míg az arány édesvíz esetén csupán 7 százalék volt.
Egy 2017-es tanulmány szerint a süllyedés ráadásul igen gyorsan végbe menne egy vízbe fulladt embernél: az eredmények 7 és 10 másodperc közötti időt mutattak. A vízmélység, az áramlás, a test típusa és a víz sűrűsége szintén befolyásolhatja a süllyedés ütemét. De akkor mégis miért van az, hogy sok holttestet a felszínen lebegve találnak meg?
Ennek bekövetkezésére nincs pontos időablak, de általában napokat vesz igénybe, amikor is a legtöbb test – ami nincs súlyos tárgyhoz kötve – felfúvódik és a felszínre emelkedik. A szakértő szerint általánosságban elmondható, hogy a bomlás lassabban megy végbe a vízben, mint a levegőben. Ugyanígy lassabb a sós vízben, mint az édesben, és még lassabb, ha nagyon hideg a víz.
