A Magyar Tudomány Ünnepe november 17-i előadóülésén Kordos László professzor bejelentette: Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében megtalálták az első ismert fosszilis majomlábnyomokat.
A hír jelentőségét az adja, hogy eddig a világon még soha nem fedezték fel egyetlen kihalt ősmajom lábnyomát sem, pedig ezek a nyomok rendkívül sok információt adnak az egykor élt állatok mozgásáról.
Segítenek megfejteni azt is, hogy milyen állomásokon keresztül fejlődött ki az emberekre jellemző két lábon járás képessége” – mondta a kutató a Magyar Tudományos Akadémia programsorozatának, a Magyar Tudomány Ünnepének keretében tartott előadásán.
A lábnyomokat Alsótelkesen találták meg, az észak-magyarországi lelőhely alig néhány kilométerre fekszik a Rudapithecus miatt világszerte ismert rudabányai ásatások helyszínétől. A magánkézben lévő alsótelkesi gipszbányában a kutatók 1993 óta rendszeresen végeztek ásatásokat.
Kordos László irányításával a szakértők 2021-ben, majd 2022-ben különös formájú, de egyértelműen ősmajmoktól származó kéz- és talpnyomokra bukkantak. Az ősmajmok négy lábon közlekedtek, járás közben tenyerükkel teljes terjedelemében, a talpukkal azonban csak talpközépig érintették a talajt, elsősorban ujjaikra támaszkodtak.
Feltűnő, hogy hosszú, egyenes ujjaik végén ugyan körmöt viseltek, ám azok az életmódjuk miatt rendszerint karomszerűen, hegyben végződtek. Az állatok főként a nedves folyó- vagy tóparti homokstrandon és az agyagosabb, növényekkel benépesített területeken négy lábukat használva kerestek táplálékot. A fákon is könnyedén mozogtak, ám ott nem hagytak maguk mögött nyomokat.
Ezek az ősmajmok közepes termetűek lehettek, mozgásuk a mai makákók mozgásához hasonlított. A lábnyomok feltehetően a Mesopithecusnak elnevezett ősmajmokhoz tartoztak, amelyek egész Eurázsiában elterjedtek akkoriban. A lábnyomok nagyjából 8 millió évesek lehetnek, a közepes termetű ősmajmok ekkor váltották fel a mai Rudabánya térségében a 10 millió évvel ezelőtt élt emberszabású majmokat.
