Október folyamán többször, majd november legelején is országszerte tapasztalhattuk, hogy a csapadék egy része dörgés, villámlás kíséretében, vagyis zivatar formájában érkezett. A késő ősz viszont köztudottan a csendes esők időszaka, a nagy égszakadással, földindulással járó nyári zivatarok ilyenkor már jellemzően nem alakulnak ki. Elsősorban ugyanis meleg földfelszín szükséges hozzájuk, ami heves feláramlást generál, és a benne lévő nagy mennyiségű vízpára létrehozza a zivatarfelhőt – ezek az adottságok pedig leginkább késő tavasszal és nyár folyamán adottak a Kárpát-medencében.
Az októberi zivatar nem példa nélküli hazánkban, ám az ideiek nagy száma, hevessége, sőt szupercellák kialakulása nagyon is rendhagyó
– mondja a 24.hu-nak Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa.
2023 ősze a legkevésbé sem átlagos, a nyárra jellemző időjárási helyzet szokatlanul sokáig tart ki: sorra dőltek melegrekordok, a napi maximumok sokszor még egy júniusi napnak is beillettek volna, és változás majd csak november 9. körül várható. Az előrejelzések szerint akkor érkezik egy hidegfront, ami végre meghozza az igazi őszt.
A háttérben természetesen a klímaváltozással „megbolonduló” légkört találjuk, pontosabban a változó légköri folyamatok hatásait, a késői zivatarok okánál maradva pedig idén elsősorban az El Niño-jelenséget jelölhetjük meg, amely még melegebbé és nedvesebbé teszi légkörünket. Így még október végén, november elején is gyakran kedvező feltételek jönnek létre intenzív záporok, zivatarok kialakulásához, sőt egy-egy szupercellás zivatar is előfordul. Hosszabb távon pedig az időjárási szélsőségek gyakoribbá válásának okaként a polárfront, valamint az Észak-atlanti áramlás gyengülését érdemes kiemelni.
Afrikából jön a meleg
A légköri folyamatok fizikáját, vagyis Földünk időjárását alapvetően az Egyenlítő és a sarkok közötti hőkülönbség, pontosabban a hőenergia kiegyenlítődésre való törekvése befolyásolja. Az északi félteke legjelentősebb hőkiegyenlítő „motorja” maga a légkör hullámzása, de a Golf-áramlat is körülbelül 30 százalékot vállal a folyamatból, amely a trópusok meleg vizét északra, egész Grönlandig, Skandináviáig szállítja a felszínen, majd a lehűlt víz a mélybe süllyed és visszaáramlik az Egyenlítőhöz.
A globális melegedés, elsősorban pedig a grönlandi jég olvadása miatt viszont a Golf-áramlat legészakibb ága, az úgynevezett Észak-atlanti áramlás egyre inkább elhal – itt fejtettük ki részletesen. A víz hűtő hatása tehát egyre gyengébb, így a hőkülönbség kiegyenlítésének mind nagyobb részét veszi át a nagyságrendekkel kisebb fajhővel rendelkező levegő. Ennek egyik következménye pedig, hogy
gyakrabban és hosszabb időre alakulnak ki olyan légköri állóhullámok, amelyek dél felől meleg levegőt sodornak mélyen északnak, míg a másik oldalukon északi hideg tör délnek
– magyarázza a meteorológus. Hozzáteszi: idén nyáron és ősszel sokszor telepedett meg a környezetünkben stabil anticiklon, ami afrikai eredetű, meleg légtömegeket szállított térségünkbe.
Ezzel szorosan összefügg, és a hatást fokozza az úgynevezett polárfront vagy poláris örvény gyakori gyengülése, összeomlása is. A jelenséget most nem fejtjük ki részleteiben – megtettük például itt –, a lényeg, hogy következményeként erős, nagy kiterjedésű ciklonok és anticiklonok alakulnak ki, amelyek intenzívek, sokáig fennmaradnak és nagy távolságokra jutnak el. Innen tehát a szokatlan meleg. Lássuk a csapadékot!
Óriási ciklonok és szupercellák
Eddig beigazolódni látszik, hogy az idén kezdődött El Niño komolyan rányomja bélyegét a 2023/2024-es télre. A jelenség alapja egy hőmérsékleti anomália a Dél-Amerika nyugati partjaitól Indonéziáig, Ausztráliáig húzódó gigantikus, 10-15 millió négyzetkilométeres területen. Gyenge passzátszelek esetén a tengervíz vertikális mozgása is gyenge, ezért felszíni hőmérséklete nő, +0,5 Celsius-fokos eltérés felett elkezdődik az El Niño-nak nevezett jelenség. Az egész bolygó időjárását befolyásolja, régiónként más és más hatást gyakorol, nálunk a szokásosnál erősebb El Niñóknak van jobban érezhető hatása. Amikor ugyanis a korábban említett hőmérsékleti anomália meghaladja a +1,5 fokot, hazánkban az átlagosnál 20 százalékkal több csapadék hull, miközben természetesen enyhe időt is tapasztalhatunk.
A zivatarhoz már csak arra van szükség, hogy nyugati-délnyugati irányból beinduljon az úgynevezett meleg nedves szállítószalag. Erről Európa atlanti térségében létrejövő jókora ciklonok gondoskodnak időről időre, hidegfrontjuk pedig biztosítja a zivatarok kialakulásához szükséges markáns hőkülönbséget is a talaj szintje és a magasabb légrétegek között.
Cikkünk lezárásakor még nem ismerjük a pénteki időjárást, de egészen keddig kialakulhatnak még zivatarok. Csütörtökön ugyanis ritkán látott erejű ciklon alakult ki Nyugat-Európa fölött, az év eddigi legnagyobb vihara csapott le, eddig 10 áldozatot szedve. Hidegfrontja pedig jelentős esővel, akár zivatarokkal áztatja a Kárpát-medencét. Szombaton is hasonló jelenség kialakulása várható ugyanott, a minket érintő következmény is azonos lesz.
Ami a folytatást illeti, lassanként időjárási szempontból is megérkezik az ősz. Az északi tájakon egyre kevesebb a napfény, növekszik a hőkülönbség, a polárfront megerősödik, ezzel pedig az állóhullámok kialakulása is ritkul. Beáll az ilyenkor szokásos nyugatias áramlás, a hűvös novemberi idő, zivatarok kialakulására november közepétől már nem látszik esély. Legalábbis jelen állás szerint, a klímaváltozás ugyanis épp a hirtelen és szélsőséges változások előtt nyitja tágra a kaput.
