Először kiszivárgott információként hozta lázba a nemzetközi közvéleményt, majd július közepén hivatalos megerősítés realizálta a félelmeket: a WHO a lehetséges rákkeltő anyagok közé sorolta az aszpartámot. A hírt övező érdeklődés, miként a nyomában támadt aggodalom is teljesen érthető, hiszen az egyik legelterjedtebb édesítőszerről van szó, amelyet világszerte száz- és százmilliók fogyasztanak napi szinten. Globális és helyi márkák számtalan termékében van jelen, a legnépszerűbb üdítők light verzióitól a cukorpótlókig képtelenség lenne mindent felsorolni.
Nagyobbnak tűnik a füstje, mint a lángja
Tudományos neve N-(L-α-aszpartil) -L-fenilalanin-1-metilészter, de az élelmiszerek csomagolásán az aszpartámmal, vagy az EU-s jelöléssel, az E951-gyel találkozhatunk. Népszerűségének oka, hogy édesítőereje a cukor 200-szorosa, miközben viszonylag kevés mellékízt hagy maga után.
Az E951-nél sokan úgy is felvonják a szemöldöküket, hogy egyébként mesebeszédnek tartják a globális háttérhatalom ármánykodásairól szóló elméleteket, mert ugye „az E-számok mindig gyanúsak…” – itt írtunk részletesen arról, hogy ez mekkora tévedés. Az aszpartám esetében valójában most sem történt semmi különös, sőt, a gyakorlatban semmi nem történt.
Mégis akkor miért ez a hűhó, miért vették fel a potenciálisan rákkeltő anyagok körébe? Hogyan viszonyuljunk ezek után az aszpartámhoz és egyéb édesítőkhöz? Dr. Pleva Györgyöt, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) élelmiszer- és takarmánybiztonsági igazgatóját kérdeztük.
40 mg/testtömegkilogramm
Az élelmiszer-adalékok kémiai vegyületek, alkalmazásuk előtt éppúgy meg kell győződni ártalmatlanságukról, mintha gyógyszerről lenne szó – engedélyezésüket épp ezért hosszú és aprólékos vizsgálatok előzik meg. Az aszpartám átment az ENSZ élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó szakértői bizottságának (JECFA) rostáján, még az egyik legszigorúbb szabályozást fenntartó, Európai Unióban is zöld utat kapott (ezért viselhet E-számot), napi 40 mg/testtömegkilogrammnyi fogyasztása semmilyen problémát nem jelent.
Az engedély kiadása után a JECFA – de az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és más nemzeti hatóságok is – folyamatosan figyelemmel kíséri a jelenleg mintegy 1500 élelmiszeripari adalékanyagról megjelent új kutatásokat, ajánlásokat, és ha indokolt, megteszi a szükséges lépéseket.
Az EFSA legutóbb 2013-ban vizsgálta újra az aszpartámot, és megerősítette korábbi véleményét
– mondja a 24.hu-nak Pleva György.
Mi változott 2023-ra? Nagyon leegyszerűsítve ennek a történetnek is az a lényege, hogy háttértudás nélküli laikusként a szalagcímek könnyen megijeszthetnek, a közösségi média önjelölt „szakemberei” pedig a végletekig képesek fokozni a káoszt.
Annyira veszélyes, mint például az aloe vera
A JEFCA és a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) összehangoltan, de egymástól függetlenül vette górcső alá az aszpartámot. Utóbbi szervezet egyébként nemcsak élelmiszereket, hanem tevékenységeket, kórokozókat, foglalkozásokat stb. is vizsgál abból a szempontból, hogy mennyiben járulnak hozzá a rákos megbetegedések kialakulásához. Fennállása óta kevés édesítőszert értékelt, például a szacharin 1999-ben a 3. csoportba került, azóta nem vizsgálták. Lássuk, mit jelent az IARC által alkalmazott négyfokú skála:
- 1-es kategória: elég bizonyíték áll rendelkezésre, hogy az emberre nézve rákkeltő. Ide tartozik például a dohányzás, az azbeszttel való érintkezés, de a túlzott alkoholfogyasztás is.
- 2A-kategória: korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre az adott tevékenység, élelmiszer stb. rákkeltő hatásáról (korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre emberek rákos megbetegedésével kapcsolatban, de elegendő bizonyíték kísérleti állatokon), és beszédes az alkalmazott angol kifejezés: probably, vagyis valószínű. Ilyenek többek között a feldolgozatlan vörös húsok vagy az éjszakai műszakos munka és a fodrász, borbély munkakör.
- 2B-kategória, ahová az aszpartámot most besorolták: korlátozott bizonyítékok támasztják alá a rák kockázatát (korlátozott bizonyítékok állnak rendelkezésre emberek rákos megbetegedésével kapcsolatban, kísérleti állatok rákos megbetegedésével kapcsolatban a kelleténél kevesebb bizonyíték áll rendelkezésre), vagyis nem zárható ki (possibly, azaz: lehetséges). Ebben a csoportban találjuk napjaink egyik „csodaszerét”, az aloe verát is az egyes savanyított zöldségekkel, erdei páfránnyal vagy az asztalosmunkával, aszfaltozással együtt.
- 3-as kategória: ezeket az anyagokat emberre gyakorolt rákkeltő hatás szerint nem lehet besorolni.
Az aszpartámot tehát nem átsorolták, valamiféle új kutatás eredményeként az eddigieknél veszélyesebbnek ítélték, hanem eleve most értékelték először, rákkeltő hatása alapján pedig – többek között – az aloe verával találták egyenértékűnek. Az IARC listáit gyakorlati szempontból érdemes fenntartásokkal kezelni, és ezt támasztja alá JEFCA álláspontja is, amely szerint a rákkutató ügynökség bizonyítékai további megerősítést igényelnek.
Ennyi történt
Az ENSZ szakértői bizottsága ezek után megerősítette korábbi álláspontját, miszerint napi 40 mg/testtömegkilogrammnyi aszpartám fogyasztása biztonságos. A két szervezet közös ajánlására azonban a WHO felvette az édesítőszert a „potenciálisan” rákkeltő anyagok listájára azzal, hogy figyelemmel kíséri az új bizonyítékokat, és ösztönzi a témába vágó kutatásokat. Biztos, ami biztos. Összefoglalva tehát annyi történt, hogy
A szakmai szervezetek továbbra is résen vannak, de semmiféle, az aszpartámot érintő korlátozást, új ajánlást nem javasoltak. Illetve mindennek következményeként az információt figyelembe veszik a már folyamatban lévő, az aszpartám-aceszulfámsó nevű édesítőszer (E962) újraértékelése során.
Amennyiben bárkinek is megingott a bizodalma az édesítőszerekben, Pleva György a mértékletességet javasolja megoldásként. Szervezetünknek szüksége van a cukorra, pontosabban a glükóz (szőlőcukor) nevű monoszacharidra, mert csupán ez az anyag képes a vér-agy gáton átjutva energiát szolgáltatni agyunknak. Innentől kezdve „a mérték érték” alapon az édes íz iránti rajongásunkat kellene kordában tartanunk, miután a túlzott cukorfogyasztás is éppúgy káros, mint ha édesítőszereket használunk a javasolt határérték feletti mennyiségben.
