Fegyveres harcba torkollt az alcatrazi szökés

Az alcatrazi csataként elhíresült szökési kísérlet 77 éve, 1946. május 2-án kezdődött. Hat elítélt próbálta meg elhagyni a világ legbiztonságosabbnak nevezett börtönét, tervükből azonban véres dráma lett – derül ki a Múlt-kor cikkéből.

A legveszélyesebb bűnözők börtöne

A San Francisco-öbölben fekvő Alcatraz szigetet 1775-ben a spanyol Juan Manuel de Ayala fedezte fel, és az Isla de los Alcatraces (Pelikánok szigete) nevet adta neki, mert csak tengeri madarak éltek rajta. A szigeten később katonai erődöt építettek, amely kazamatáiban az amerikai polgárháború idején hadifoglyokat is őriztek.

A katonai parancsnokság felismerte, hogy az elzárt, sziklákkal körülvett, hideg és kiszámíthatatlan tengeráramlatok övezte sziget katonai létesítményei ugyan elavultak, de börtönépítés céljára kiválóan megfelel. A ma is a szigeten álló börtönépület 1911-re készült el, amely akkor a világ legnagyobb vasbeton épületének számított.

A börtönszigetet a legveszélyesebb bűnözők fogva tartására használták, azok az elítéltek kerültek ide, akikkel más intézményekben már probléma volt, vagy szökni próbáltak, átlagosan 270 fegyencet tartottak itt egyszerre. Olyan „hírességek” is megfordultak itt, mint Al Capone, a hírhedt maffiavezér, George „Machine Gun” Kelly, Amerika legismertebb szökésspecialistája, Roy Gardner és a pszichopata Robert Stroud, az „alcatrazi madárember”.

Az Alcatrazban rend és fegyelem uralkodott, a legkisebb szabályszegésért is komoly büntetés járt. A rabok nem kommunikálhattak egymással, csak az étkezések és a rövid udvari séták során beszélhettek.

Az alcatrazi csata

Az alcatrazi csataként elhíresült szökési kísérlet 1946. május 2-án kezdődött. Hat elítéltnek sikerült a rácsokon felkapaszkodnia és bejutnia abba a galériaszobába, ahol a fegyvereket és a kulcsokat tartották. Az ott lévő őröket megkötözték, és állig felfegyverkeztek. Tervük az volt, hogy túszaikkal kijutnak az épületből, majd elfoglalják azt a hajót, amely a napi ellátmányt hozta San Franciscóból, és elhajóznak a szabadság felé.

Balszerencséjükre azonban az egyik foglyul ejtett börtönőr az előírásokra fittyet hányva aznap magánál tartotta az udvarra vezető kapu kulcsát, amelyet elrejtett, ezért a szökevények csapdába estek. Néhány óra múlva ugyan meglelték a kulcsot, de a zár addigra tönkrement a próbálgatásoktól, többé nem tudták kinyitni, és fény derült a szökési kísérletre.

A magukat a felső szinten elbarikádozó foglyok több alkalommal is rálőttek az őket megrohamozó börtönőrökre, az első összecsapásokban egy börtönőr meghalt, öt megsérült. Az este leszállta után kikapcsolták az áramot, majd a helyszínre érkezett tengerészgyalogosokkal együtt gépfegyverekből és aknavetőkből nyitottak tüzet, de rossz helyre, mert a rabok már az épület egy másik részébe vonultak.

Az ostromlók a második világháborúban a japánok ellen kidolgozott technikával, folyamatos tűzzel szorították a rabokat egyre szűkebb helyre. A május 4-i végső rohamban három fellázadt rab életét vesztette, a veszteséglistán két börtönőr is szerepelt. A három életben maradt fogoly közül kettőt kivégeztek, a harmadik újabb életfogytiglani büntetést kapott

Működésének 29 évében egyetlen ember sem tudott élve megszökni az Alcatrazból. Összesen 14 alkalommal kíséreltek meg szökést, ebben 36 fogoly vett részt, közülük 23-at elfogtak, hatot lelőttek, kettő vízbe fulladt, a többi öt eltűnt, valószínűleg ők is megfulladtak.