A híradásokban sok helyen megjelent, hogy Japánban a Semeru kitörése nyomán figyelemmel kísérték szökőár kialakulásának lehetőségét. Ennek közvetlen veszélye nem volt, mivel a vulkán szárazföldön fekszik, vagy 20 kilométer távolságban a tengerparttól, így annak nagyon kicsiny az esélye, hogy jelentős mennyiségű vulkáni anyag zúduljon a vízbe. A Japán Meteorológiai Intézet felvetése vélhetően azon alapult, hogy a heves robbanásos kitörés esetleg okoz-e a januári Hunga-Tonga kitöréshez hasonló erős légköri nyomáshullámot, amihez szökőár kapcsolódhat – áll Dr. Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus professzor, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet és az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetőjének a 24.hu-hoz eljuttatott közleményében.
Ilyen azonban nem történt, ám nem kellett sokat várni arra, hogy egy másik, ettől teljesen független vulkánkitörés során bekövetkezzen. Az itáliai Stromboli (a Szicíliától északra lévő Eoli szigetek északi tagja) rendszeres tűzijátékszerű kitöréseivel a Földközi-tenger világítótornya elnevezést kapta, a látványos vulkáni működés évente turisták tízezreit vonzotta. Az elmúlt években azonban a kitörései veszélyesebbé váltak, ami miatt lezárták a vulkán tetejére vezető turista-útvonalakat. Ezeket a nagy és veszélyes kitöréseket nem lehet jó előre jelezni és most is váratlanul történt egy piroklaszt-árral, majd ehhez kapcsolódó szökőárral járó vulkáni esemény.
Vasárnap délután omlás történt a közel 1000 méter magas vulkán kráterperemén, ami után láva folyt ki és ereszkedett le a meredek, a Tűz útja (Sciara del Fuoco) nevű északnyugati lejtőn. Másfél órával később egy újabb lejtőomlás történt, ami forró gázok és izzó lávatörmelékek keverékét, azaz piroklaszt-árat indított el. A tengerbe zúduló vulkáni anyag 1,5 méteres szökőárat okozott a sziget partvidékén, amit a szökőárszirénák előre jeleztek. Egyelőre nincs hír komolyabb kárról, sebesülésről, áldozatról, a meredek vulkáni oldalon jelenleg is tart a lávafolyásos kitörés.
100 km/órával zúdult le
Egy évvel ezelőtt, 2021. december 4-én a kelet-jávai Semeru erős robbanásos kitörése piroklaszt-árakat, majd iszapárakat, helyi nevén laharokat eredményezett, amelynek következtében legalább hatvanan haltak meg. A sziget legmagasabbra emelkedő tűzhányója azóta is aktív, de nagyobb kitörése nem volt, majd az elmúlt napokban azonban a vulkán felszíne néhány centimétert emelkedett és gyakoribbakká váltak a rövidebb-hosszabb ideig tartó folyamatos földremegések.
Ezek a jelek arra utaltak, hogy friss magma nyomul fel, ami bármikor komolyabb kitörést okozhat: ez vasárnap, helyi idő szerint éjjel fél 3-kor következett be. Az erős robbanásos kitörést a tavalyihoz hasonló sűrű felhős időben nem lehetett látni, azonban rövidesen a felhők alól
Az űrfelvételek szerint a vulkáni hamufelhő közel 15 kilométer magasságba emelkedett. Mindeközben a nagy mennyiségű kőzettörmeléket tartalmazó kitörési felhő alsó része ismétlődően összeomlott és a saját súlya, valamint a forró gázok által hajtva a tűzhányó déli, délkeleti völgyeiben zúdult le.
Egyes piroklaszt-árak szokatlanul messze, 12-14 kilométer távolságba is eljutottak, a vulkán közeléből ezért több mint 2000 lakost telepítettek ki. Szerencsére az eddigi híradások nem számoltak be halálesetekről, a vulkanológiai előrejelzések, a tavalyi kitörés tanulságai és a gyors védelmi reagálás most hatékonynak bizonyult. A veszély azonban nem múlt el, az esős időben a piroklasztárakat nem kevésbé veszélyes és messzebbre is eljutó laharok követhetik.
A legveszélyesebb folyamatok
A piroklaszt-árak a vulkánkitörések legveszélyesebb folyamatai. A földfelszínre tapadva, a saját súlya által hajtva zúdul le az izzó gáz és kőzettörmelék anyag, aminek sebessége akár a több száz kilométer/óra sebességet is elérheti. Elmenekülni így szinte lehetetlen, az egyetlen védekezés a felkészülés. Hogyan? A piroklasztárak általában a vulkán meredek oldalán, a mély völgyekben rohannak le, így ezek a leginkább kitett területek: ezek felmérésével, a piroklasztárak által megtett távolságok (általában 8-10 kilométer) figyelembe vételével jelölhetők ki azok a zónák, ahol veszélyes megtelepülni.
Azonban történhetnek időszakosan erősebb vulkánkitörések is, amikor messzebbre eljuthatnak ezek a halálos áradatok. Ilyen történt 2018-ban a guatemalai Fuego kitörése során, egy éve pedig a Semeru vulkánon. A váratlanul, sok esetben a felhők alól kirohanva érkező nagy piroklasztárak ilyenkor már veszélyeztetik a tűzhányó körül élő, a termékeny talaj adottságait kihasználó lakosságot. További veszélyt jelent az, amikor ezekből a völgy oldalán átbukva izzó gázokban gazdag torlóárak válnak ki, amelyek turbulensen mozognak és ezért mozgási irányuk kiszámíthatatlan.
Ilyen piroklaszttorlóár okozta több mint egy tucat ember halálát a Montserrat szigetén lévő La Soufriére vulkán lejtőjén 1997-ben, valamint több mint 50 ember, köztük a híres vulkanológus házaspár (Katia és Maurice Krafft, akikről dokumentumfilmat forgattak, és néhány hete vetítik nagy sikerrel) halálát a japán Unzen megfigyelése során 1991-ben. Ezért e vulkáni folyamat jobb megértése kulcsfontosságú, amiről éppen ezekben a napokban folyt egy vulkanológiai konferencia a karibi Martinique szigetén, ahol 1902-ben a Mt. Pelée egy izzófelhője egy teljes város lakosságát, közel 30 ezer lakost pusztított el pillanatok alatt.
