Egészségügyi problémák és veszteségek, társadalmi elszigeteltség és mentális egészségügyi problémák – a világjárvány drasztikusan érintette társadalmunkat. De hogyan birkóztak meg a legfiatalabbak ezekkel a változásokkal? A Zürichi Egyetem kutatói azt találták, hogy a szülők és a gondozók jelenléte elegendő ahhoz, hogy mérsékelje a járványnak a csecsemők szociális fejlődésére gyakorolt negatív hatásait – írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény.
A koronavírus-járvány komoly hatással volt társadalmi életünkre. Szinte egyik napról a másikra elkezdtünk otthonról dolgozni, távolságot tartani és fél arcunkat sebészeti maszkokkal takarni. Ez kisgyermekeket, tinédzsereket és felnőtteket egyaránt érintett. Ennek ellenére nagyon
Svájci kutatók most azt vizsgálták, hogy a világjárvány idején született csecsemők eltérő szociális viselkedést mutatnak-e, mint a járvány előtt született, azonos korú csecsemők. A tanulmány arra összpontosított, hogy a gyerekek képesek-e követni egy másik ember tekintetét. „Ez a képesség alapvető fontosságú a társas interakciókban való részvételhez, a kapcsolatok kialakításához és a nyelvi készségek fejlesztéséhez” – mondta Stephanie Wermelinger, a tanulmány egyik szerzője. Ha ez károsodott, az gátolhatja az egyén azon képességét, hogy interakcióba lépjen a társadalommal, hasonlóan az autizmussal élőkhöz.
Nyolcvan, 12 és 15 hónapos kor közötti csecsemő vett részt a vizsgálatban. Különféle videókat mutattak nekik, amelyeken egy személy két tárgy közül az egyiket nézte. A csecsemők szemmozgásának nyomon követésével a kutatók rögzítették, hogy a csecsemők milyen gyakran és milyen gyorsan követték a személy tekintetét. Ezután összehasonlították adataikat 133 járvány előtt született gyermek szemmozgási adataival.
A tanulmány nem tárt fel szignifikáns viselkedésbeli különbségeket a világjárvány alatt és azt megelőzően született gyermekek között. A világjárvány idején született gyerekek ugyanolyan gyakran és gyorsan követték az ember tekintetét, mint a járvány előtti csoportba tartozó gyerekek.
