Világszinten egyedülálló projekt indult az ELTE Etológia Tanszékén, amikor 2017-ben megalapították a Kutya Agy- és Szövetbankot. A gazdák önkéntes alapon ajánlják fel elpusztult kedvenceik szerveit a tudomány számára, és a mintákhoz sokszor olyan értékes információkat is kötnek, mint az állat életmódja, betegségei, viselkedési jegyei, kognitív állapotának változásai stb.
A gyűjtemény egyre bővül, állandó iránta az érdeklődés külföldi kutatóműhelyekből is, a lehetőségekről és az első tudományos eredményekről itt írtunk bővebben. A közelmúltban egy új tanulmány jelent meg a GeroScience folyóiratban, ahol a Washingtoni Egyetemmel közös kutatásból kiderül:
A részletekről Dr. Kubinyi Enikő etológust, az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársát, a kutyák öregedését vizsgáló Szenior Családi Kutya Program alapítóját és vezetőjét kérdeztük.
Demens ember, demens kutya
A demencia leegyszerűsítve időskori szellemi leépülést jelent, rendkívüli módon rontja a beteg életminőségét, és a hozzá közelállókra is komoly terhet ró szerettük fokozatos hanyatlása. Gyakoriságát tekintve népbetegségnek is nevezhetjük, 60 év felett az emberek 5–8, míg a 90. életév körül már 50 százalékát érinti. A háttérben több ok rejtőzhet, a leggyakrabban, mintegy 60–70 százalékban az Alzheimer-kór felelős.
A kutyák nagy többsége egészségesen öregszik, fizikai aktivitásuk ugyan látványosan csökken, de az agyban végbemenő változásoknak nincsenek feltűnő jelei. Teszteken ugyan kimutatható a memória romlása, de ez a mindennapok során a leggondosabb gazdinak is nehezen tűnik fel. Ennek talán az lehet az oka, hogy az idős kutyákat általában már nem piszkáljuk új trükkök, parancsszavak tanításával, megelégszünk az addig felszedett tudás alkalmazásával.
Pedig a demencia őket is érintheti, tünetei az emberéhez hasonlóak. A memóriaromlás annyira fokozódhat, hogy a kutya a megszokott terepen is eltéved; beszorul egy szék vagy asztal alá, és nem tud kijönni; idegenként fogad ismerős embereket; a falat bámulja; céltalanul bolyong (elfelejti, hova indult, vagy szorong, mert nem tudja, hol van); felborul az alvás-ébrenlét ciklusa, elveszíti a szobatisztaságát.
Kutyáknál a demenciát speciális vizsgálattal lehet megállapítani, az életkorral előre haladva náluk is gyakrabban fordul elő. 11 éves kor felett 28, míg 15 év felett 68 százalék az esély arra, hogy legalább egy tünet megjelenik
– mondja a 24.hu-nak Kubinyi Enikő.
A legjobb modellállat
Régebbről ismert, hogy az Alzheimer-kór egyik molekuláris jellemzője a béta-amiloid (Aβ42 vagy Abeta-42) peptid lerakódása az agyban, az Aβ42 peptid pedig kutyákban is előfordul. A Washingtoni Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a vegyület szintje kapcsolatban van-e a kutya kognitív állapotával és az életkorával. Ekkor alakult meg az amerikai-magyar kutatócsoport kihasználva az agyban adta lehetőség mellett a már említett tényt, miszerint a gyűjtemény legtöbb darabja mellé rendelhető az érintett eb korábbi kognitív teljesítménye.
A vizsgálat jelentős összefüggést mutatott az Aβ42 és az életkor, illetve a kognitív diszfunkció mértékével. A kognitív károsodás és az Aβ42-szint közötti kapcsolat tehát arra utal, hogy
Miért fontos mindez? Azért, mert az Alzheimer-kórra jelenleg nincs gyógymód, és a jövő sem tűnik rózsásnak, hiszen bizonyos értelemben az alapok hiányoznak: laboratóriumi állatokban nem alakul ki az emberhez hasonló spontán módon Alzheimer-kór. Sőt, rendkívül ritkán jelenik meg a természetben, a kutyákon kívül csak néhány fajnál sikerült bizonyítani, például főemlősöknél, macskáknál és kardszárnyú delfineknél. A demencia feltehetően összefügg az idegrendszer fejlettségével, ha úgy tetszik, az intelligenciával.
„Géntechnológiai eljárásokkal a laborokban alkalmazott rágcsálókban is bármilyen tünetet elő lehet idézni, ám az ezek alapján kifejlesztett hatóanyagok rendre megbuknak a klinikai teszteken” – emeli ki a szakember.
Új dimenziót jelenthet a gyógyításban
Nagyon komplex betegségről van szó, a gazdájukkal élő kutyák nagyszerűen modellezik azt a genetikai és környezeti sokféleséget, ami fontos szerepet játszhat egyes betegségek kialakulásában, de lehetetlen leképezni laboratóriumi környezetben.
Ezek az állatok akarva-akaratlanul teljes mértékben átveszik az ember életmódját: stresszhelyzeteket élnek át, ugyanazon környezeti ártalmakat szenvedik el, gyakori körükben a mozgáshiány, az elhízás, hosszan lehetne sorolni.
A „kutyaagyakkal” végzett kutatások egyre inkább azt támasztják alá, hogy az Alzheimer-kór kutatásának a kutya lehet a legjobb alanya. Kubinyi Enikő szavaival új dimenziót jelentene a gyógyításban és a gyógyszerfejlesztésben, ha áttérnének rá, mint modellállatra.
