Magyarokért szól a déli harang

II. Mehmed török szultán 1456-ban a kor leghatalmasabb hadseregével indult nyugatnak. Annyira biztos volt a győzelmében, hogy állítólag kijelentette: reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben fogja elfogyasztani. Nándorfehérvár, a mai Belgrád Magyarország és egyben a nyugati kereszténység kapuja volt: amennyiben elesik, megnyílik az út Budáig, nyugatra pedig az osztrák tartományok irányában. Európa feszült figyelemmel kísérte az eseményeket.

A török sereg július 4-én kezdte meg Nándorfehérvár ostromát, 200 hajóval zárat vont a vár köré, hogy megakadályozza a felmentő seregek bejutását. Csakhogy nem szállta meg a Duna és a Száva szemben fekvő partjait, amit Hunyadi János ki is használt: július 14-én gyakorlatilag megsemmisítette a hajózárat, majd beverekedte magát a szorongatott várba. Ez azonban még édeskevés volt a győzelemhez a roppant ellenséggel szemben, csupán a védők kitartását nyújtotta meg.

Harangzúgás és ima

III. Callixtus pápa sokáig küzdött sikertelenül küzdött egy keresztény összefogásért a Magyar Királyság védelmében, végül az utolsó pillanatban már ő is csak az isteni csodában bízhatott. Június 29-én elrendelte, hogy délután 3 és 6 óra között félóránként kondítsák meg háromszor a templomok harangjait, és közben – ugyancsak háromszor – a hívek imádkozzák el a hívek az Úrangyala nevű imádságfüzért – írja a Rubicon.hu.

csakhogy július 22-én olyan történt, amire senki nem számított. A ferences Kapisztrán János szerb és magyar népfelkelőkből álló hada egyfajta vallásos lelkesedésből átkelt a Száván és a török táborra vetette magát. Hunyadiék is kitörtek a várból, világraszóló győzelem született. A diadal híre augusztus 6-án érkezett Rómába, az egyházfő e dátumot (urunk színeváltozásának napját) az egész Egyház egyetemes ünnepévé tette

és rendelkezett arról is, hogy a kiszabott imádságokat ne könyörgésként, hanem hálaadásként mondják el a hívek.

Minden nap délben

Hogyan jutunk el innen a déli harangszóig? Úgy, hogy még jóval korábban, az 1414-1418 között ülésező konstanzi zsinaton határozat született, Jézus urunk szenvedéseinek emlékére minden péntek délben szólaljanak meg a harangok.

Az 1500-as szent évben aztán, amikor a keresztény világ ugyancsak komoly, sőt egyre komolyabb oszmán fenyegetéssel nézett szembe, VI. Sándor pápa kötötte össze a két rendelkezést: megerősítette elődjének a nándorfehérvári diadal emlékére hozott intézkedéseit, a pénteken szokásos harangszót minden napra elrendelte, időpontját pedig déli 12 órára tette.