Christina Koch 2013-ban a NASA korábbi alkalmazottjaként került be a szervezet kiképzőprogramjába, ahová több mint 6100 jelentkező közül választották ki hét további kadéttal együtt. Koch tanulmányai és kora alapján teljesen átlagos jelöltek számított: sok társához hasonlóan mérnökként végzett, és éppen 34 éves volt, ami a NASA adatai alapján pont az átlagéletkort jelenti a felvettek között.
328 nap az űrben
Koch 2019. május 14-én indult el Alekszej Ovcsinin orosz és Nick Hague amerikai űrhajóssal a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Az asztronauta eredetileg az 59. expedíció tagja volt, küldetését pedig félévesre tervezték, de még a 62. expedícióban is benn maradt, így egyhuzamban 328 napot töltött az űrben. A NASA szakértői azért döntöttek a megnyújtott misszió mellett, hogy jobban felmérhessék a tartós űrrepülés szervezetre gyakorolt hatását. A kínálkozó lehetőséget Koch szívesen vállalta.
Kochot az amerikai űrhajósok közül egyedül Scott Kelly előzi meg (340 nap), a leghosszabb űrmissziók listáján pedig négy orosz, illetve szovjet kozmonauta áll előtte – az abszolút rekordot Valerij Vlagyimirovics Poljakov tartja 437 nappal.
Koch nem csupán közel egyéves űrrepülésével írta be magát az űrutazás történetébe: 2019 októberében Jessica Meirrel részt vett a világ első kizárólag női űrsétáján. Az asztronauta küldetése alatt összesen 42 perc 15 másodpernyi űrsétát teljesített, a nők között ezzel a harmadik lett – Koch előtt a listán a nők mellett 19 férfi szerepel.
Ha tehetné, Koch szívesen folytatná a küldetéseket. Jelenleg 41 éves, tehát még hosszú éveket tölthet el a NASA kötelékében, ezen időszak alatt pedig újabb történelmi missziókhoz csatlakozhat. Hazatérése után egy kérdésre reagálva azt is elárulta, hatalmas megtiszteltetésnek venné, ha kiválasztanák egy későbbi Hold-misszióra.
A szörfözést hiányolta
Kochnak már most rengeteg rajongója van az Egyesült Államokban, pozitív megítélésében történelmi tettei mellett karakterének is nagy a szerepe. Olyan hősről van szó, aki nem igyekszik megközelíthetetlennek, átlagon felülinek mutatni magát, éppen ellenkezőleg.
Valószínűleg a legtöbb gyermek arról álmodik, hogy egyszer űrhajós lesz. Én is ilyen voltam, annyi különbséggel, hogy nem nőttem ki az álmom
– mondta egy korábbi interjúban.
Koch az űrbeli látványt és az ISS-en megfogalmazódott gondolatait rendszeresen megosztotta közel 223 ezer Twitter-követőjével, a közelmúltban pedig már a Földről posztolt. Múlt héten azt a pillanatot mutatta be, amikor majdnem egy év után ismét találkozott a kutyájával.
Az asztronauta imád túrázni, szörfözni, sziklát mászni és evezni, elmondása szerint épp a természet hiányzott neki a leginkább az űrben. „Egy strand közelében élek, imádom a vizet, ezért remélhetőleg úszom, illetve szörfözöm majd egyet, vagy csak megsétáltatom a kutyámat a parton, érezve a homokot, a szelet” – mondta, mikor visszatérése előtt arról kérdezték, mi lesz az első dolga a Földön.
Persze az ISS-en sem unatkozott, a mikrogravitációt például kifejezetten szórakoztatónak találta. „Tulajdonképpen nagyon régóta nem sétáltam, illetve tettem a lábam a földre, elég mókás olyan helyen lenni, ahol az ember akkor ugrál a mennyezet és a padló között, amikor csak akar.”
A világűr már nem csak a férfiaké
A nők közül az olasz Samantha Cristoforetti 2015-ben állított fel rekordot 199 napos missziójával, őt pedig 2017-ben a már említett Peggy Whitson követte. Úgy tűnik, hogy hiába képeznek évtizedek óta űrhajósnőket, igazán csak mostanában tűnt fel az a generáció, amelynek tagjai már a kihívások ellenére is képesek komoly eredményeket elérni a hosszú időn át férfiak által dominált pályán.
Koch egyik nem titkolt célja az, hogy maga is ösztönözze és segítse a jövő generációit, ahogy rá is rengeteg egykori asztronauta hatott. Mikor tavaly decemberben megdöntötte a most 60 éves legenda, Whitson csúcsát, külön kiemelte, hogy az űrhajós óriási hatással volt pályafutására, és nemcsak hősnőként, hanem mentorként is tekint rá.
Bár Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova első nőként már igen korán, 1963-ban megfordult a világűrben, egészen az 1980-as évekig kellett várni arra, hogy az űrhajóskarrier a nők előtt is megnyíljon.
Koch például eredetileg 2019. március 29-én hajtotta volna végre a történelmi űrsétát Anne McClain asztronautával, de a műveletet el kellett halasztani, mivel a Nemzetközi Űrállomáson nem volt elegendő közepes méretű elem az űrruha felső részéből – márpedig a nők gyakran nem a legnagyobb méretet használják a felszerelésekből. A NASA utóbb kiegészítette a készletet, az eset ugyanakkor így is rávilágított arra, hogy mennyi – első ránézésére apróságnak tűnő – tényező képez akadályt az űrhajósnők előtt. További érdekesség, hogy az első női űrsétát sem szándékoltan tervezték, egyszerűen így alakult, a márciusi csúszás után viszont a közvélemény nyomására már nem halogathatták sokáig.
Ennek ellenére a NASA – a többi nemzet űrhivatalával ellentétben – látványosan igyekszik növelni a nők lehetőségeit és szerepét a világűrben. Ha minden a tervek szerint halad, 2024-ben az Artemis-program keretében ismét ember lép a Holdra, a két asztronautából pedig az egyik nő lesz. A NASA a közelmúltban kezdte meg a program űrhajósainak kiképzését – az első osztály 13 kadétja közül 6 nő. Ugyan évtizedeket kellett rá várni, de úgy tűnik, hogy a világűr már nem tényleg nemcsak a férfiaké.
Kiemelt fotó: Sergei ILNITSKY / POOL / AFP
