Európa négy őshonos nagyragadozója a medve, a farkas, a hiúz és a rozsomák. Utóbbi csak északon, Skandinávia területén él, a másik három viszont az utóbbi években, évtizedekben visszaköltözött Magyarországra is.
Tavaly nagy figyelem kísérte a sorozatos medveészleléseket, novemberben azzal búcsúztunk tőlük, hogy körülbelül öten lehetnek Magyarország területén, lassan behúzódnak téli vackukba, de azt nem lehet megmondani, ezt hol teszik majd. A farkasok is „elcsendesedtek” télire – már ami a híreket illeti –, hiúzokról pedig Börzsönyi Szilveszter Botond kapcsán írtunk legutóbb.
Most, hogy itt a tavasz, sőt lassanként a nyár, és a medvék is bőven „felébredtek” már, arra voltunk kíváncsiak, mivel foglalatoskodnak nagyragadozóink, vannak-e friss adatok létszámukat illetően? Dr. Patkó László vadbiológussal, a WWF Magyarország nagyragadozók programvezetőjével beszélgettünk. Kétrészes cikkünk jelen, első felvonásában a medvékről lesz szó.
Nem alszik téli álmot, de inaktív
Nincs bizonyíték, hogy akár egyetlen bocs is született volna az országban. Azt sem tudjuk, hány medve lehet e pillanatban nálunk, van-e egyáltalán. Ám ami biztos, idén is volt már hivatalosan megerősített medveészlelés Magyarországon, a legutóbb április elején a Heves megyei Balaton település közelében.
Mostantól azonban mind gyakoribb felbukkanásukra számíthatunk, és hogy miért, arra életmódjuk adja meg a választ
– mondja a 24.hu-nak a vadbiológus.
A közhiedelemmel ellentétben a medvék nem alszanak téli álmot abban a „klasszikus” értelemben, mint a sünök vagy mondjuk a denevérek. Ezek az állatok gyakorlatilag hibernálják magukat, anyagcseréjük, szívverésük és testhőmérsékletük is drasztikusan lecsökken. A medvék testhőmérséklete mindössze négy Celsius-fokot esik, bár szívverésük és anyagcseréjük lelassul.
Náluk inkább szunyókálással töltött inaktív periódusról beszélhetünk, miközben az év közben felszedett gazdag zsírtartalékuk látja el őket energiával. Ha télvíz idején enyhébbre fordul az idő, gyakran elhagyják vackukat, kóricálnak a környéken, a szerencsések élelmet is találnak. Amennyiben ez történetesen egy jókora szarvas teteme, a medve még a visszatérő hideg, az esetleges hó dacára sem tágít mellőle akár napokig, míg fel nem falja.
Egyre többször jelenhetnek meg
A téli hónapok persze jellemzően élelem nélkül telnek, a február végén, márciusban „ébredező” állatok csontsoványak, ha egy anyaállat még szoptat is, súlyának 40 százalékát veszítheti el.
Április-május folyamán a legyengült mackók igyekeznek maximálisan kihasználni a tavasz adta lehetőségeket, hogy erejüket visszanyerjék, a cél érdekében pedig hatalmas területeket képesek bekóborolni. Ezért mondja Patkó László: mostantól egyre több, főleg a Felvidékről átkóborló egyed észlelésére van esély.
És ez így is marad késő őszig, az állatoknak ez a bő fél év áll rendelkezésükre, hogy súlyukat majd’ megduplázzák, elegendő zsírtartalékot szedjenek magukra, amellyel túlélhetik a következő telet.
Programozzák a szülést
Nagyon érdekes a medvék szaporodása is, a téli álom idejére programozzák a szülést. A párok május-június környékén találnak egymásra, a megtermékenyített petesejtek azonban csak öt hónappal később, a nyugalmi időszak megkezdésekor ágyazódik be a méhfalba, és kezdődik meg valójában a vemhesség.
A kicsik 6-8 hét után születnek meg december és január folyamán, rögtön el is kezdenek szopni, ami rendkívüli módon megterheli a koplaló anyát. Hatékony stratégia, és mint a természetben mindennek, ennek is nyomós oka van: a tavasszal előbújó bocsok számára az élelemben gazdag teljes vegetációs időszak rendelkezésükre áll, hogy megfelelő tartalékot szedjenek fel a tél érkezéséig.
Ennek fortélyait a mamától lesik el, ami nem kis feladat, a mackók 2-3 éves korukig anyjuk mellett maradnak.
Cikkünk következő részében az észak-magyarországi farkasodúkat keressük fel, ahol lassanként világra jönnek az idei kölykök – már ha az adott falkákat vezető hímek és szukák úgy döntöttek, hogy 2019-ben is belevág a gyermeknevelésbe.
Kiemelt kép: Franco Banfi / Biosphoto / AFP
