Az emberiséget foglalkoztató egyik legősibb kérdés, hogyan, mikor és miért jött létre a minket körülvevő mindenség benne az emberrel, magyarán a világ. Minden kultúra az általa elérhető források alapján próbálta megtalálni a választ, amely nem volt híján a fantáziának.
Ma a nagyjából 13,8 milliárd évvel ezelőttre datált ősrobbanást tekintjük a kezdet kezdetének, Földünk korát a tudósok 4,5-4,6 milliárd évre teszik. Őseink viszont nem néztek ennyire messzire, és gondolkodásmódjuk is más volt, a távoli múltat korszakokban értelmezték.
Történelmi és az előtti korok
A „belátható történelem” volt az utolsó ciklus, az ókori görögöknél például Kr.e. 776-ban, az első olimpia évével kezdődött, Egyiptomban az első fáraó uralkodása, Rómában pedig a város alapítása jelentette az időszámítás kezdetét.
Az előtte lévő időszakot egyfajta mitikus köd borította, de azért ezt is igyekeztek meghatározni: Mezopotámiában több mint 240 ezer évre tették a mondabeli királyok uralkodását, míg Hérodotosz úgy tudta, a félistenek 12 ezer évvel az ő kora előtt ültek Egyiptom trónjára – hozza a példákat a Rubicon.hu.
Nem csökkent a lelkesedés
A zsidó-keresztény kultúrkörben is rendkívüli módon foglalkoztatta a tudósokat a világ teremtésének ideje, kiindulópontjuk pedig mi más is lehetett, mint a Biblia, pontosabban a benne szereplő részletes genealógia Ádámtól és Évától kezdve.
A korai középkorban a Krisztus előtti 5500. év környékére estek a becslések, később 4000. tájára módosultak. Ahogy teltek és múltak az évszázadok, a lelkesedés nem csökkent: az egyik legjelentősebb, a Biblia alapján számolt kronológiát James Usher ír érsek adta közre 1642-ben, ebben a világ teremtését egészen pontosan Kr. e. 4004. október 23-ára, reggel 9 órára tette, ami nyilván egy hétfői nap volt.
Teremté Isten az eget és a földet
A kérdés a természettudósokat sem hagyta hidegen, még Johannes Kepler német csillagász, a kor egyik legnagyobb elméje is megpróbálkozott a teremtés időpontjának meghatározásával, az eredményt 1596-ban publikálta Mysterium Cosmographicum című művében:
A Naprendszer modelljének kidolgozásakor a felismert geometriai arányok alapján nagy szerepet tulajdonított az isteni bölcsességnek, ezzel összefüggésben vállalkozott a teremtés idejének meghatározására is. Az akkor 25 esztendős tudós szerint tehát ma 6996 éve történt a Szentírásból jól ismert „eseménysor”:
1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Kepler azonban hamarosan azonban revideálta korai elméleteit, új törvényszerűségeket ismert fel, és ezeket már nem az isteni bölcsességből, hanem a tudomány segítségével vezetett le.
Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: MARK GARLICK / SCIENCE PHOTO LIBRA / MGA / SCIENCE PHOTO LIBRARY
