Amikor a magyarok visszatértek Pannóniába, megpihentek Erdélyországban, hét várat építettek ellenségeik távol tartására, majd felmérték Attila egykori országát. Tetszett nekik amit láttak, így hát Árpád, a hét vezér között a leghatalmasabb megtöltötte szarukürtjét a Duna vizéből, és Isten áldását kérte: adja nekik e földet mindörökké.
Mesélünk
A tartomány fejedelmének, Szvatopluknak gyönyörű fehér lovat küldtek aranyos nyereggel, aranyos kantárral, cserébe földet, vizet és füvet kértek. Meg is kapták, hiszen Szvatopluk úgy vélte, parasztok jönnek a földjét művelni. Nagyot nézett aztán, amikor újabb követség érkezett és felszólította: adja át a földet, amelyet eladott a magyaroknak. Nagy sereget gyűjtött, de a csatában alulmaradt, ő maga menekülés közben a Dunába fulladt. A krónikás szerint ezzel az Úr visszaadta a magyaroknak Pannóniát.
Innen folytatjuk történetünket félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Turulmadár képében
Pontosabban hagyjuk most a magyarokat a visszaszerzett Pannóniában, ahová a Képes Krónika elvezette őket, ugorjunk vissza az időben Álmos vezérig. Eddig a krónika történetei szerint haladva annyit tudtunk, hogy születését álom jövendölte meg, miszerint nagy nép ősatyja lesz, majd Erdőelve országában megölték, nem volt szabad bemennie Pannóniába.
Anonymus viszont igen részletesen beszámol Álmosról, ő is a név magyarázatával kezdi:
Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.
Álmos a nagy Magóg király nemzetségéből származott, felmenői közt tudhatta Attila királyt, kinézetre szép, „de barna orcájú” volt. A szeme fekete, de nagy, a termete magas és karcsú, a keze nagy, az ujjai vaskosak. Kegyes, jóakaratú, bőkezű, bölcs, derék katona volt, vidám adakozó mindazok részére, akik Szkítia országában abban az időben katonák voltak – sorolja a névtelen mester.
A vérszerződés
Ő is előadja, Szittyaország megtelt az ott született népekkel, övéit már sem táplálni, sembefogadni nem tudta. Ekkor a vitéz és hadi viszontagságokban felette hatalmas hungárus nemzet – amely eredetét a szittya nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentü-mogyernak nevez – hét fejedelmi személye tanácsot tartott.
Elhatározták, hogy elhagyják otthonukat, fegyverrel és haddal új földet szereznek maguknak. Választásuk Pannóniára esett, hiszen úgy tudták, ez Attila földje, akinek pedig Álmos a leszármazottja. Ehhez pedig a vezér közös akarattal vezérül és parancsolóul választotta Álmost, a közülük való legnemesebb és hadban leghatalmasabb férfiút.
„A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged” – mondták neki. Ezt követően pogány szokás szerint vérüket egy edénybe csorgatva szentesítették esküjüket, amit mindhalálig meg is tartottak.
A magyarok esküje
Az eskü öt pontból állt, Anonymus tolmácsolásában így hangzott:
- Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük.
- Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.
- Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből.
- Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek.
- Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.
Ennek a hét férfiúnak a neve volt: Álmos, Előd, Kend, Ond, Tas, Huba, Tétény. Innen folytatjuk majd történetünket.
