Haragos viszonyt, civakodó kapcsolatot jellemzünk kutya-macska barátsággal, és ha bárkinek két nagy ellenséget kellene megneveznie az állatvilágból, biztosan e két fajt említené legelőször. Miért az ellentét? Ha szokás szerint felszínesen, pár percet rászánva keresünk a neten, Google mester tucatnyi helyről idézi a logikusnak tűnő, egyszerű, ámde hamis magyarázatot.
E szerint kommunikációjuk több elemében is ellentétes, egész egyszerűen „félreértik egymást”, ami ugye emberek között is sok konfliktus forrása: a dorombolást a kutya morgásnak értelmezi, a farokcsóválás a macskáknál a támadás jele és így tovább. Az érvelés akkor kezd el sántítani, amikor belegondolunk, mindketten rendkívül értelmes, tanulékony állatok, évezredek óta az ember mellett élnek, ráadásul számtalan valódi kutya-macska barátságot is ismerünk.
Akkor hogy is van ez? Kérdéseinkkel Dr. Pongrácz Péter etológushoz, az ELTE Etológia Tanszékének docenséhez fordultunk.
Jól tudják, ki kicsoda
A természetben a csúcsragadozó rendszeresen elorozza a kisebb, gyengébb fajok prédáját, sőt ha ereje és helyzete lehetővé teszi, magát a vadászt is megöli. A farkas és a vadmacska a vadonban konkurensként, ellenfélként tekint egymásra, találkozásuk nem lehet semleges: menekülés vagy harc a vége.
Nyilván a vadmacska önszántából nem támad 60 kilós farkasra, de az ordas sem megy fejjel a falnak, tudja mit tudnak azok a karmok. Főleg, ha a cica adott esetben egy hiúz. Itt inkább a nagykutya húzza meg magát:
Kutyák és macskák tehát eredendően vetélytársak, ellenfelek, ám az ember barátságán kénytelenek osztozni, viszonyukat ettől a ponttól pedig fentiektől eltérő módon kell értékelni. Pongrácz Péter szerint nem igaz, hogy az „ellentét” eltérő közlésmódból, jelrendszerből fakad:
A kezdeti kommunikációban esetleg okozhat nehézséget, de rendkívüli módon leegyszerűsítve a kérdést: számukra a kommunikációs jeleken túl is egy pillanat alatt világos, hogy a másik nem fajtárs. A macska nem fogja »macskául« értelmezni a kutya kommunikációját, és ez fordítva sem fordulhat elő. Más van a háttérben.
Semlegesek, érdeklődők és macskaölők
Képzeljük magunkat először a kutyák helyébe. Minden egyed más és más, viselkedésüket egyéni rossz vagy jó tapasztalatok éppúgy befolyásolják, mint génjeik, de itt most három típust érdemes elkülöníteni (látni fogjuk, a cicák is így „kategorizálják” őket). Az egyiket egyáltalán nem érdeklik a macskák, tudomást csak akkor vesznek róluk, ha megbotlanak bennük vagy ha cirmos nem hagyja, hogy behabzsolják ételét.
A leggyakrabban azonban az eb érdeklődő: közel megy, megszagolja, megnyalja, próbálja eldönteni, hol helyezze el ezt az állatot a maga kis világában. Játszótárs, barát, vagy ellenség, egyáltalán ki fia borja? Ha a macska ezt eltűri, illetve nem túl agresszívan jelzi nemtetszését, az eb érdeklődése alábbhagy, megvannak egymás mellett.
Amennyiben viszont túlzott lelkesedéséért kap egy maflást, legközelebb már óvatosabban vagy dühösebben közelít, megugatja, megmorogja, és ha a macska menekülőre fogja, üldözni kezdi. A klasszikus „macskagyűlölő” kutya tévképzetét megalapozó viselkedésformát a harmadik típusnál találjuk.
Az olyan ebekben, amely erős zsákmányszerzési ösztönüktől hajtva prédának tekintik a macskát, vadásznak rá és meg is ölik. De ez sem a macskának szól, az ilyen kutyák mindent megpróbálnak elkapni, ami kicsi és mozog, legyen az patkány, sün vagy egér. Városokban és falvakban természetesen ez legtöbbször a macska.
Etológiailag tehát nem lehet értelmezni, hogy a kutya nem szereti a macskát. Nem azért üldözi vagy öli meg, mert utálja, hanem mert ragadozóról van szó, a génjeiben kódolva a vadászat.
A macskának döntenie kell
A szenvedő fél persze mindig a „kicsi”, de azért a cicákat sem kell félteni. Jellemük okán felnőttként semlegesen viszonyulnak más fajokhoz, az emberen kívül más társaságát nem keresik. A kotnyeleskedő kutyákat viszont nem tudják kizárni életükből, és bizony bajban vannak a reakcióval.
Az idegen kutyákban alapvetően egy nagyobb ragadozót látnak, félnek, tartanak tőlük, mégis nehéz eldönteni, mikor támadjanak, meneküljenek vagy próbálják elriasztani.
Az erdőben ugye a vadmacska számára nem kérdés mit tegyen, ha farkasba botlik, ám a kutyák méret, viselkedés, temperamentum szempontjából rendkívül sokfélék. A macska hiába tanulja meg, adott esetben mi az eredményes, sikeres viselkedés, a következő találkozás egészen más helyzetet hozhat
– emeli ki az etológus.
Itt utalunk vissza előbbi három típusunkra. A semleges kutyával értelemszerűen nincs teendő. Az érdeklődő ebet némi borzolással, puffogással visszakozásra lehet bírni, míg az ösztönei hajtotta vadász elől azonnal el kell futni.
Fontos a gazda szerepe
Eljutottunk odáig, hogy a háborúság nincs kódolva a két legnépszerűbb házi kedvenc között, következésképp emberi segítséggel elkerülhető. A szakember viszont figyelmeztet, a felelős állattartás megkövetel egyfajta status quót:
Az együttélés során a macska nem töltheti feszülten, akár rettegésben az életét, és a kutyát sem lehet a végtelenségig korlátozni, fegyelmezni, hogy hagyja békén a macskát.
Kertben könnyebb, de lakásban is meg kell oldani, hogy a cicának legyen egy biztonságos helye, tere, amit a kutya „nem nyálaz össze”, ahova nincs bejárása. Az ebet is nyilván lehet korlátozni egy humánus határig, a gazda közvetítésével jó eséllyel kialakítható közöttük semleges viszony.
Kiscicával a legkönnyebb
Felnőtt macska még saját fajtársát sem szokja meg vagy fogadja el egykönnyen, nemhogy egy kutyát, főleg ha az kölyök: egyfolytában a nyakában liheg, játszani akar, piszkálja. Sokkal könnyebb az összeszoktatás, ha a cica érkezik később. Lehetőleg kicsi, nyolc hét körüli kölyköt vigyünk haza, és az a legjobb, ha előzőleg találkozott már kutyával.
Amennyiben nem mutat zsákmányszerű magatartást, azaz nem fél, nem akar menekülni, a gazda kedvéért felnőtt kutyája jó eséllyel hamar elfogadja, és a macska is barátként kezeli, ha mellette nő fel. A legideálisabb nyilvánvalóan két kölyök állat, ám itt is érdemes figyelni a kompatibilitásra: egy nagytestű, hiperaktív kutyus, mint egy tank rohan le mindenkit, a kiscica kedve hamar elmegy a játéktól.
Ha minden jól megy, a sztereotípiák dacára kutya és macska igenis lehet jóbarát, fenti videót elnézve pedig tényleg nem hihetjük, hogy kommunikációs nehézségek rontanák el a kapcsolatot.
