A Voyager–2-t 16 nappal a Voyager–1 után, 1977. augusztus 20-án bocsátotta fel a NASA. Az űrszonda missziójának elsődleges célja a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálata volt, és miután ezzel végzett, tovább folytatta útját az Uránuszhoz és Neptunuszhoz. 1989-re ezen égitestek tanulmányozását is befejezte, és elindult a Naprendszer pereme felé.
A NASA közleménye szerint 41 évvel indulása után az űreszköz végre elérte rendszerünk határát – írja a IFLScience.
A NASA Voyager–2 űrszondája kilépett a helioszférábából – a Nap által létrehozott részecskékből és mágneses mezőkből álló védőbuborékból
– áll az űrhivatal közleményében.
Fontos kiemelni, hogy az űreszköz technikailag még nem hagyta el a Naprendszert, „csupán” a csillagközi térbe lépett be, ahol a napszelek sebessége drámaian lecsökken. A Voyager–1 esetében a belépést nehezebb volt igazolni, egy évet kellett várni, mire elég bizonyíték gyűlt össze. A Voyager–2 műszerei viszont már novemberben kimutatták a helioszféra részecskéinek csökkenését, december elején pedig tovább folytatódott a csökkenés.
Jelentős különbség az is, hogy a Voyager–2-nek még üzemel a plazmamérő műszere, ami azt jelenti, hogy képes lesz értékes információkat gyűjteni a közelről sosem tanulmányozott régióról.
Kiemelt kép: NASA/JPL
