Fenti képről nyugodtan hihetnénk, hogy egy animációs film teljesen ütődött, ám annál szerethetőbb, jóindulatú egyik főhősét ábrázolja. Pedig nem. Ő egy teljesen valódi mélytengeri élőlény, a skorpióhalak rendjébe tartozó faj, a Psychrolutes marcidus egyede, név szerint Mr. Blobby. Merthogy angolul a fajt blobfishnek hívják.
Ez a példány pedig 2013-ban megnyerte a világ legrondább teremtményét kereső szavazást, és az ábrázatát elnézve trónja nincs is veszélyben. Sőt, azóta a világ csúnya állatainak megmentésére létrejött szervezetnek is ő a „reklámarca”.
Magyarul a világ legrondább állata egy tetem, az élő hal teljesen másképp néz ki.
Tökéletes élőlény
Ausztrália és Tasmánia partjainak közelében él az örök sötétség jéghideg birodalmában 600 és 1200 méteres mélységben. A tengervíz nyomása itt 60-120-szorosa a felszínen mértnek, az embert azonnal megölné. Ezek a legfeljebb 30 centire megnövő állatok viszont kiválóan alkalmazkodtak a pokoli körülményekhez.
Úszóhólyagjuk nincs, azt azonnal „szétrobbantaná” az iszonyatos nyomás, testük nagy részét pedig a víznél valamivel kisebb sűrűségű kocsonyás anyag alkotja. A fenék felett lebegve táplálkoznak, gyakorlatilag minden náluk kisebb fenéklakót – főleg rákokat – elnyelve. Ilyen mértékű izomhiánnyal nem nevezhetjük őket úszóbajnoknak sem, de ezt nem is bánják: az áramlattal sodródnak.
Így nézett ki Mr. Blobby, amíg élt:
Szétrobban, szétesik, elfolyik
Élőhelyüknek köszönhetően egészen az utóbbi időkig nem is tudtunk létezésükről, és ez volt a nagy szerencséjük. Aztán megjelentek a nagy mélységbe leeresztett, a tengerfeneket szó szerint letaroló hálók, és egyre több szerencsétlent hoztak a felszínre. A problémák olyan 300 méteres mélységtől – vagy az ő szempontjukból magasságtól – kezdődnek.
A fokozódó belső nyomás elpusztítja az állatot, és mivel semmi nincs, ami testét egyben tartaná, a felszínre érve az is szétfeszül, szétfolyik.
Innen a mókás külső, ami így talán már nem is olyan vicces vagy cuki. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy ez a faj emberi fogyasztásra alkalmatlan, a fenékhálózás „járulékos veszteségeként” elpusztított kocsonyás testű halak sok-sok tucatnyi más faj képviselőivel együtt mennek a szemétbe. Arról persze fogalmunk sincs, hányan élhetnek még az óceánban, veszélyeztetettek-e vagy nem, milyen hatással van a fajra a halászat.
Ami Mr. Blobbyt illeti, jelenleg egy Ausztrál múzeumban, alkoholba áztatva lehet őt megtekinteni. Történetének viszont mindenképp van pozitív hozadéka: a még meg nem ismert de máris kipusztulással fenyegetett, illetve a csúnyának, taszítónak tartott állatok keresve sem találhattak volna nála ikonikusabb képviselőt maguknak.
