Tudomány

Magyar volt az első gépeltérítő

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 03. 16. 17:00

Nagyapja Jókai Mórra fogott fegyvert, báró Nopcsa Ferenc pedig egy pilóta fejére tartotta a pisztolyt Győri landolásuk előtt: Irány Bécs! Kiváló elme volt, tudós, kém, csaknem király, de emellett elviselhetetlen, lobbanékony természet – e tulajdonságai folytán pedig történelmünk egyik legszínesebb figurája.
Korábban a témában:

A Nopcsa család ősbirtoka Erdélyben, a Hunyad vármegyei Hátszegi-medencében feküdt, tagjai megyei és országos hivatalokat, főhivatalokat viseltek. Nevüket ezzel ugyan beírták a történelembe, de Nopcsa Ferenc az, aki miatt még ma is a köztudatban él. A báró életéről több könyv is megjelent, minden állomását még felsorolni is nehéz egyetlen cikkben, de annyi biztos, a magyar történelem egyik legszínesebb alakja volt ő:

  • felfedezte a Hungarosaurus dacust és számos más őshüllőt;
  • kémként tevékenykedett;
  • albán királyi címre pályázott;
  • ő volt a világ első repülőgép-eltérítője;
  • álruhában járva Hátszegen román parasztok csaknem agyonverték;
  • önkezével vetett véget életének, miután megölte férfi szeretőjét.

Pisztollyal Jókaihoz

A paleontológusként, geológusként, albanológusként ismert Nopcsa Ferenc 1877 májusában született Déván, mint a fentiekből is kiderült nagyon is tehetős, komoly befolyással bíró családban.

Éles eszű, művelt, nyolc nyelven beszélő férfi volt, kalandvágyó, tehetséges és nagyszerű tudós. Magánemberként viszont önfejű, hirtelen haragú, lobbanékony, kibírhatatlan személyiség

– mondja a 24.hu-nak Dr. Kordos László paleontológus, egyetemi tanár, Nopcsa életének kutatója. Utóbbi megállapítás szinte első kézből származik, a professzornak volt szerencséje elbeszélgetni a bárót személyesen ismerő geológusokkal, egykori közvetlen munkatársaival.

Heves természetét volt honnan örökölnie. Jókai Mór Szegény gazdagok című, 1860-ban folytatásokban megjelenő regényének főhősét Nopcsa Lászlóról, Hunyad megye főispánjáról, Ferencünk nagyapjáról mintázta. Legalábbis a nappal tisztes főúrból éjjelre rablóvá váló főúr, Fatia Negra nem véletlenül viseli a regényben a Nopcsák ősi birtoka után a Hátszegi vezetéknevet. Téma volt ez az akkori közbeszédben olyannyira, hogy a feltűnt László úrnak is.

Fatia Negra (Benkő Gyula) a Jókai Mór regényéből készült filmben 1959-ben
Fotó: Örökmozgó

Reakcióját még jóindulattal sem nevezhetjük higgadtnak: pisztollyal a zsebében becsöngetett az író lakásába. Ami ezután történt, azt már Nopcsa Ferenc beszélte el a családi legendárium alapján, ezért hitelessége vitatható.

László tehát szemben ül Jókaival a művész lakásán:

maga elé tette revolverét, azután felszólította, fejezze be a regényt, a Nopcsa-családnak pedig hagyjon békét. A meghökkent író váltig bizonygatta, hogy merő kitalálás az egész, de Nopcsa nem engedett. Mit volt mást tenni, Jókai megígérte, hogy hamarosan befejezi a regényt, csupán néhány napi haladékot kért, mert — amint mondotta — töltött pisztoly előtt mégsem lehet regényt írni. Szavának is állott. Azért van olyan kurta-furcsa vége a Fatia Negra történetének.

Akár így volt, akár nem, Ferencnek a génjei és a családi példa alapján sem kellett a szomszédba mennie egy kis vakmerőségért.

Magyarosaurus

Élete két nagy szerelme a geológia és Albánia volt. Bécsben tanult földtant, amikor az 1895-ös nyári szünetben akkor 12 esztendős húga egy érdekes csontot talált a családi birtokon, és megmutatta bátyjának. A fiatalember két évnyi munkával, 20 esztendősen egy eddig ismeretlen őshüllőt azonosított: a Magyarosaurus dacust. Nem volt magasabb egy lónál, viszont a suropodákra jellemző hosszú farka és nyaka miatt akár hat méter hosszú is lehetett – itt írtunk róla részletesebben:

Románnak indult a Magyarosaurus
Több mint száz éve került elő az első dinoszauruszleletet a Kárpát-medencében. Az egykori óriások szerény termetű rokonát magyar felfedezője dáknak nevezte, a magyar elnevezés egy német tudóstól származik: Magyarosaurus dacus az fn.hu-n.

Ez a felfedezés fordította végérvényesen a paleontológia felé, a hátszegi birtokról a későbbiekben még több tucatnyi lelet került elő, Nopcsa leírt és rendszerezett többek között  páncélos, ragadozó ér repülő őshüllőt.

A Magyarosaurust a tudományos közösség termete miatt fiatal egyednek tekintette, de Nopcsa kitartott amellett, hogy mivel Hátszeg környéke akkoriban sziget volt, itt az úgynevezett endemizmusról van szó, a csontok pedig kifejlett állattól származnak. A szűkös erőforrások és az izoláció fontos genetikai szabályozó: szigetek állatvilágában megfigyelhető, hogy a populációk egyedszáma alacsony, és gyakran találkozunk törpenövéssel. Ez az endemizmus.

Nopcsa ezt nagyon helyesen ismerte fel a Magyarosaurus tekintetében, munkája komolyan hozzájárult ahhoz, hogy az endemizmus jelenségét ma már tényként kezeljük

–magyarázza Kordos professzor.

Királyi címre pályázott

Báró Nopcsa Ferenc
Fotó: Wikipedia

A báró Bécsben ismerkedett meg egy albán származású, de Erdélyből való kortársával, aki arra kapacitálta, fedezze fel Albániát. A századfordulón a terület fehér folt volt Európa térképén, az Oszmán Birodalom tartománya. Nopcsa 1899-ben járt ott először, és megkedvelte a tájat, a harcos népet, sok barátot, támogatót szerzett és kiválóan megtanulta a nyelvet, még a nyelvjárásokat is.

Természetesen nem is ő lett volna, ha megelégszik a térség feltérképezésével, geológiai és néprajzi vizsgálatával: ha már ott volt, erősen és aktívan beavatkozott a helyi politikába.

Izgalmas időszakot élt akkoriban a Balkán, korszak háborúkkal, felkelésekkel volt terhes, Nopcsa Ferenc igazán elemében érezte magát. Nyel-, helyismeretét, illetve jó kapcsolatait kiaknázva a Monarchia kémjeként tevékenykedett, miközben hamis dokumentumokkal császári-királyi megbízottnak kiadva magát „hivatalos” tárgyalásokat folytatott akár az oszmán követekkel is.

Amikor nem Albániában volt, beutazta Európát Szentpétervártól Londonig. A háború előtt képes volt motorra pattanni, és csak azért elrobogni az angol fővárosba, hogy személyesen megvizsgáljon egy-egy érdekes fosszíliát.

Amikor pedig Albánia 1913-ban kivívta függetlenségét, a hátszegi ifjabb Nopcsa Ferenc báró bejelentette trónigényét. Nem rajta múl, hogy végül nem lett albán uralkodó, ahogy Kordos László fogalmaz:

Rendkívül eltökélt volt, minden követ megmozgatott pénzért és támogatókért, de ezt a játékot a nagyhatalmak játszották. A Balkán kiemelten fontos régió volt, és még az Osztrák-Magyar Monarchia sem támogatta egy ilyen szeszélyes ember jelölését.

Eltérített egy repülőt

Az első világháború végére, Erdély román megszállásával ő is elvesztette minden vagyonát, a Tanácsköztársaság idején pedig már Budapestet sem érezte biztonságosnak. Persze nem jött zavarba. Hamis menlevelet és úti okmányokat készített, miszerint sürgős és fontos hivatalos ügyben Győrbe kell repülnie, majd a családi ékszereket tartalmazó ládával és egy revolverrel a mátyásföldi repülőtérre ment.

Győrhöz közeledve azonban Nopcsa fegyvert szegezett a pilótára és arra kényszerítette, vigye őt Bécsbe. Ez volt a világ legelső repülőgép-eltérítése.

Csaknem agyonverték a parasztok

Amikor a helyzet konszolidálódott, visszatért Magyarországra, de teljesen érthető módon nem hagyta nyugodni erdélyi birtokainak sorsa. Parasztnak öltözve látogatott el Hátszegre, hogy felmérje a helyzetet, de őt ismerve Kordos László nem zárja ki, egyéb őrült ötletei is lehettek. Nem derült ki mit tervezett, mert egykori román parasztjai felismerték, és brutálisan megverték.

Majdnem belehalt, koponyája egy darabját ezüstlemezzel pótolták és maradandó idegi sérülésként ettől kezdve súlyos idegi bántalmak gyötörték.

Gyógyulása után a tudománynak szentelte életét, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójának nevezték ki, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává fogadta. Nehéz természete, és fejsérülése miatt egyre gyakoribbá váló idegösszeroppanásai, dührohamai miatt sok összetűzése volt feletteseivel is.

Maga vetett véget életének

A ’30-as évek elején motorral bejárta Olaszországot, megírta a félsziget történetét, majd egy bécsi szanatóriumba vonult. Itt következett be a tragédia 1933. április 24-én: agyonlőtte titkárát és szeretőjét, az Albániában megismert és azóta őt kísérő Bajazid Elmaz Dodát, majd nagy adag altatóval végzett önmagával is.

A pletyka szerelemféltést emlegetett, jelesül hogy a labilis idegrendszerű báró nem tudta feldolgozni, hogy Dada állítólag megcsalta. A professzor szerint viszont ezt nem lehet hitelt érdemlően bizonyítani, és Nopcsa keserűségének pohara amúgy is színültig volt már akkor: elvesztette minden vagyonát, súlyos pénzügyi gondokkal és komoly pszichés problémákkal küzdött. Egy sötét pillanatában úgy gondolta, itt a vége.

Kiemelt képünkön népviseletbe öltözött albán zenészek tisztelegnek Nopcsa Ferenc emlékkövénél, amelyet 2016. júniusában az Albán-Alpok hágójánál, Nopcsa kedvelt helyén állítottak.
Fotó: Mészáros Ildikó

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.