A Magyarosaurus dacus csontjaira 1895-ben talált rá az őslénykutató báró Nopcsa Ferenc nővére a családi kastély közelében. Maga Nopcsa rokonaihoz képest kistestű állatnak írta le az új fajt, amit többen nem fogadtak el, mondván az előkerült csontok inkább fiatal egyedektől származnak. A 70 millió éves maradványokat most a Bonni Egyetem kutatói vizsgálják Koen Stein és Martin Sander vezetésével: a csontokat elfűrészelték, hogy mikroszkopikus szerkezetüket vizsgálhassák.
A kutatók megállapították, hogy a magyar paleontológusnak igaza volt: a csontok kifejlett egyedektől származnak, amelyek marmagassága nem nagyobb egy kisebb termetű lónál, bár a sauropodákra jellemző testalkatuk miatt akár hat méter hosszúak is lehettek.
Kilencemeletes óriások
A Magyarosaurus története azonban jóval érdekesebb, mint hogy nagyobb volt-e egy lónál, vagy sem. Először is ismerkedjünk meg a sauropodával, amely fogalom rendszertanilag a faj és a nemzetség felett álló halmaz. A hatalmas testű, oszloplábú, hosszú nyakú és farkú, testükhöz képest igen apró fejjel rendelkező állatok a világon valaha élt legnagyobb szárazföldi teremtmények közé tartoztak.
Néhány sauropoda és az ember méretarányos rajza (Dinoguy2/wikipedia)
A feltételezett legmagasabb sauropoda, a Sauroposeidon feje 18 méterrel magasodott a föld fölé, a Supersaurus hossza farka végétől az orra hegyéig meghaladta a negyven métert, míg a Amphicoelias fragillimus – egykori létezése ma még csak egyetlen csigolyán alapuló feltételezés – 55-60 méter hosszú is lehetett. Súlyuk sem volt emberi ésszel könnyen kezelhető: négy fajuk tömege is meghaladta a 80-100 tonnát, a Bruhathkayosaurus pedig 175-220 tonnát nyomhatott.
Borjúnyi elefánt
Így már jóval érdekesebb a „magyar apróság” amely a maga 5-6 méteres hosszával a harmadik legkisebb sauropoda. Bár a sauropodák közt valóban kisnövésű volt a Magyarosaurus, de gondoljunk bele mit éreznénk, ha hirtelen egy ilyen hatméteres „aprósággal” találnánk szembe magunkat.
A Magyarosaurus és az ember (wikipedia)
Az első Magyarosaurus csontokat Nopcsa báró nővére találta meg a család szentpéterfalvai birtokán az erdélyi Hátszegi-medencében. A terület a magyar dínó korában – mintegy 67 millió éve – vulkáni sziget volt, talán ennek köszönhető a hüllő relatív kis mérete – mondta el az fn.hu-nak Főzy István őslénykutató, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa. Ezt nevezik izolációs zsugorodásnak, ami egy ma is megfigyelhető evolúciós folyamat: az állat mérete feltehetően a táplálékhiány miatt csökken, ezzel is mérsékelve szervezete energiaigényét. Jóval a dinoszauruszok kora után éltek egyes szigeteken például elefántok, amelyek mérete – ugyanezen okokból – alig haladta meg egy borjúét – teszi hozzá.
Magyarosaurus dacus (forrás:metro.co.uk)
Dáknak született…
Az elismert tudós és arisztokrata, az igazi polihisztor Nopcsa birtokáról számos más lelet is előkerült: egy kacsacsőrű dinoszaurusz, egy páncélos őshüllő, és több más lelet között egy ragadozó és egy repülő őshüllő maradványa. Ezeket a báró mind tudományosan leírta és rendszerezte, a Magyarosaurusra azonban nem fordított komolyabb figyelmet. Sőt, ő maga Titanosaurus dacusnak nevezte el, ami szabadfordításban valahogy így hangzik: óriás dák gyík.
Dákok és románok
A XIX. második felében, a románság nemzetté válásának évtizedeiben született meg az úgynevezett dáko-román folytonosság elmélete. Az ókori dák nép a mai Románia területén élt a Krisztus előtti évszázadokban, Kr.u. 105-ben behódolt a rómaiaknak, akik létrehozták Dacia provinciát. A tudományosan erősen vitatható, romantikus tézis szerint a 165 éves római uralom alatt „összeolvadt” dákokból és rómaiakból jött létre a román nép.
Ez a név némi magyarázatra szorul. Egy-egy új fajt felfedezése után két névvel határoznak meg: először a faj felett álló kategóriába, a nemzetségbe sorolják. Ez kötött, Nopcsa esetében a Titanosaurus volt. A másik a faj elnevezése, aminek csak a felfedező fantáziája szab határt: a báró a dacus, azaz a dák nevet választotta feltehetően az erdélyi lelőhely kapcsán.
Nézzük példának a mai ember tudományos nevét: homo sapiens. A homo, azaz ember nemzetségnek számos, ma már kihalt faj volt a tagja, úgy mint például az erectus (felegyenesedett), a habilis (ügyes). Ugyanígy a homo nemzetség egy faja a sapiens, a ma élő egyetlen emberi faj, a gondolkodó ember.
…magyar lett
Nopcsa élete utolsó éveit betegen töltötte Bécsben. A dacus csontjait elküldte kiváló német paleontológus barátjának, Friedrich von Huenének, hogy fejezze be a velük való munkát. Huene megállapította, hogy a báró valóban egy új fajt fedezett fel, csakhogy még a nemzetség is új, a dacus nem a Titanosaurusok közé tartozik. Magára vette a besorolás „terhét”, és Magyarosaurus dacusnak nevezte el Nopcsa hüllőjét.
