Tudomány

A szex lesz a magyar vadmacskák veszte

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 02. 02. 20:08

Nagy veszély fenyegeti a hazai vadmacska-populációt: házimacskákkal alkotott hibridjeik révén génállományuk lassan, de biztosan feloldódik, kikopik. Nagyon úgy néz ki, semmit nem tehetünk ellene.
Korábban a témában:

Sűrű, emberi zavarástól több-kevésbé mentes erdőben járva könnyen megeshet, hogy a túrázót szúrós zöld szemek figyelik a sűrűből. A vadmacska. Fordított eset nemigen fordulhat elő, a laikus természetjáró csak hihetetlen szerencsével pillanthatja meg ezt a rendkívül óvatos ragadozót.

Fokozottan védett faj. Nem bírja az ember közelségét, az élőhelyéül szolgáló érintetlen erdőségek visszaszorulóban vannak, ráadásul egy másik jelentős veszélyforrás is jelentkezik: a házi macskák.

Elsőre furcsán hangzik, de a házi kedvencek két fronton is támadást indítottak ellenük, hosszabb távon fennmaradásuk igencsak kétséges.

A vadmacskák európai, ázsiai és afrikai fajai nagyon közeli rokonságban állnak egymással, utóbbiból tenyésztették ki a házimacskát évezredekkel ezelőtt. A faj pedig a jelek szerint még nem távolodott el annyira vad rokonától, hogy ne tudjanak párosodni, ráadásul az így született hibridek termékenyek.

Ahogy az ember egyre közelebb költözik a ma még érintetlennek mondható erdőkhöz, úgy találkozik mind gyakrabban a két faj, a vadmacska génjei előbb-utóbb feloldódnak, eltűnnek a hatalmas házimacska-populáció génállományában

– mondja a 24.hu-nak Dr. Biró Zsolt, a gödöllői Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének  egyetemi docense.

Hiába erősebb, nem űzi el

A másik nagy probléma megegyező életmódjuk. Erdők mentén élő házimacskák gyakran kijárnak, élvezik mindkét terület előnyeit: a vadonban rágcsálókat, madarakat fognak, a ház mellett melegre, búvóhelyre lelnek, finom falatokat kapnak. Nagy az átfedés, és aránytalan a létszám – gondoljunk csak bele, adott körzet mondjuk öt vadmacskát képes eltartani, viszont az erőforrásokat alkalmilag száz házimacska is kiaknázza.

Utóbbi hazamegy, ha nem talál élelmet, a vadmacska viszont elpusztul vagy kénytelen még inkább visszahúzódni. Már amíg lehet.

A nemek közt általában nincs összetűzés, de nőstények esetén bőven előfordulhat, hogy távol tartják a másik nőstényt a saját területüktől. Sőt, elméletben lejátszott extrém esetben egy ketrecbe összezárva nagyon valószínű, hogy egymásnak esnek. Az erdőben viszont nem jellemző.

Érdekes, hogy a tapasztalatok szerint a vadmacska tiszteletben tartja a házimacska erdőbeli mozgáskörzetét, inkább elkerüli. Pedig méretének és erejének köszönhetően könnyedén fölébe kerekedhetne

– jegyzi meg a szakember.

Nagyobbak, mint a házi cirmosok, a nőstény súlya 3-4 kilogramm, a hímek 8 kilót is nyomhatnak, sőt Erdélyben 10 kilós vadmacskát is befogtak már. Vannak persze nagydarab házi kedvencek is, de az átlag ennél jóval kisebb.

A hibrid vadabb, a vad szelídíthetetlen

Egy szó, mint száz, a vadmacskák komoly veszélyben vannak, könnyen elképzelhető, hogy idővel kétlaki életmódot folytató házimacskák és hibridek foglalják el élőhelyüket. Utóbbiak ma is nagy számban élhetnek a házak körül, sőt lakásban is úgy, hogy a tulajdonos erről mit sem tud.

Külső jegyek alapján még a hozzá értő szem sem tudja megkülönböztetni a vadmacskát a hozzá hasonló külsejű hibridtől, ezt csak genetikai vizsgálattal lehet megtudni. Van persze olyan is, hogy a cica egyáltalán nem hajaz vad felmenőjére, a gazdi csak azon csodálkozik, miért ilyen vad ez a macska.

A hibrid jellemzően nem bújik, odébbáll, ha közelítünk felé. Persze ez sem törvényszerű, sok egyedet kézhez lehet nevelni, mint ahogy vannak igen agresszív, »visszavadult« házimacskák is, esetükben erre az esetleges vad gén rásegít

– mondja Biró Zsolt.

Az igazi vadmacskát viszont soha nem lehet megszelídíteni. Eltűri a fogságot, hozzászokik az emberhez, de ha kényelmetlen szituációba kényszerítik és nincs mód menekülésre, úgy támad az emberre, mintha oroszlán lenne.

Gyűrűs a farkuk

Hagyjuk most a hibrideket. A vadmacska bundája sárgásbarna és cirmos mintázatú, akárcsak sok házimacskáé. A különbség köztük, hogy a vad mintázata kevésbé kontúros, jobban elfolyik a minél jobb rejtőzködést szolgálva. Igazi ismertetőjegye viszont a farka: 3-5, összezáródó fekete gyűrű ékesíti, a vége fekete és vastag, szinte bunkószerű.

Ezzel szemben a hasonló házi cirmos farka a végén mindig elvékonyodik, több rajta a gyűrű és azok általában nem is zárnak össze.

Tehetetlenek vagyunk

A helyzet tehát a legkevésbé sem rózsás, de a legnagyobb baj, hogy tehetetlenek vagyunk. A 100 százalékos megoldás a házimacskák ivartalanítása lenne, ez kivitelezhetetlensége mellett nem is lehet cél.

Létre lehetne hozni rezervátumokat, ahol békében élhetnének. A környéken élők számára meg lehetne szabni a tartható macskák számát, ám azokat is kasztrálni kellene, ez sem életszerű. Sőt, sem törvényi, sem erkölcsi felhatalmazás nincs rá, és lássuk be, nem is lenne jogos ilyet szorgalmazni.

Marad tehát a remény, a felvilágosítás, az élőhelyek védelme, a populáció nyomon követése. Bízhatunk az emberek józan eszében is, ha vadmacskák lakta vidéken élnek, ivartalanítják a cirmost.

(Kiemelt kép: Csonka Péter/Wikipedia)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.