Tudomány
depressed woman sitting head in hands in the dark bedroom

Világméretű mentális és gazdasági katasztrófa fenyeget

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 01. 23. 20:03

Túl sok az információ, távol kerültünk a természettől, ennek pedig testünk és lelkünk issza meg a levét. Elképesztő módon megnőtt a mentális zavarokkal küzdők aránya, nagyon komoly egészségügyi probléma van kibontakozóban, komoly gazdasági következményekkel.
Korábban a témában:

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján soha nem látott mértékben emelkedik a pszichiátriai zavarok gyakorisága, ami már óriási gazdasági és egészségügyi terhet jelent: a WHO szerint 1996 és 2013 között világszerte 54,3 százalékkal emelkedett a depresszióval küzdők száma.

Talán még ijesztőbb, hogy a közvélekedéssel ellentétben a probléma nem pusztán a fejlett országokban gyakori, hanem globális jelenség – a növekedés arányait tekintve Magyarország is követi a globális átlagot.

Korunk kihívása

A depresszió a 2. helyen áll azon listán, amely az emberek tartós munkaképesség-csökkenésének hátterét rangsorolja. Sőt, a XXI. század kezdetén három betegség meredek felívelésének szemtanúi és elszenvedői vagyunk: depresszió, kóros elhízás és kettes típusú cukorbetegség – a kapcsolat nem véletlen, ezek a betegségek gyakran kéz a kézben járnak. Ilyen méretű egészségügyi tehernek pedig már a gazdasági hatása is jelentős.

Csak a depresszió költségei egy százalékkal vetik vissza az uniós GDP-t, és ennek a költségnek a 88 százaléka a termelékenység csökkenéséből adódik. Versenyhátrányt azért nem jelent, mert mindenütt így van, viszont meg is fordíthatjuk: amelyik ország sikeres lesz a depresszió megelőzésében és kezelésében, az versenyelőnyre tehet szert

– emeli ki a 24.hu-nak Dr. Purebl György, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.

A kihívásra részben a pszichiátriának kell megadni az alapvető válaszokat, de a probléma kezelése csak a tudomány, a politika és a társadalom, a közösségek összefogásával lehetséges.

Mivel pedig a gyökerek legalább 70 százalékban gyermek- és serdülőkorig nyúlnak vissza, a fejlődés lesz a társaság 2018. január 24-27. között Debrecenben megrendezett nemzeti kongresszusának fő témája.

A depresszió

Mi most a rémisztő jelenség hátteréről faggatjuk tovább Purebl Györgyöt, és mindjárt látni fogjuk, miért emlegettük annyit a depressziót. A mentális zavar „gyűjtőnév”, egy nagy halmaz: a mentális működés minden olyan eltérése, zavara ide tartozik, ami negatív módon befolyásolja az ember hangulatát, viselkedését, azt ahogy kapcsolatait működteti, megkeseríti mindennapjait, szenvedést okoz, vagyis kisebb vagy akár elviselhetetlen mértékben rontja az életminőséget.

Az egyik leggyakoribb mentális zavar világszerte és hazánkban is a depresszió, durva becslés szerint a lakosság 7 százalékát érinti. Ennek ellenére alacsony a kezelést, segítséget kereső depressziósok száma. Ezért is óriási ilyenkor a hozzátartozók, a beteg környezetében élők szerepe.

Negatív irányba hat az is, hogy a társadalom általában stigmatizálja a pszichiáterhez forduló tagjait, és ezért sokan nem szívesen mennek orvoshoz lelki bajokkal. Depresszióban könnyen úrrá lehet a betegen a reménytelenség, és ez is rontja a kezeléshez fordulás esélyét. A tünetek viszont egészen odáig súlyosbodhatnak, hogy a betegben az is felmerül, érdemes-e egyáltalán élnie. Az öngyilkossági veszély felismerésében pedig az egész közösségnek fontos szerepe van.

– fogalmaz a pszichiáter.

Cropped image of depressed man at the psychotherapist. Doctor is making notes while listening to his patient
Fotó: Thinkstock

Információcunami

Az érintetteket, hozzátartozókat, laikusokat persze az okok érdeklik leginkább, és természetesen a szakembereket is. Mivel relatíve új jelenségről van szó, hiába folyik gőzerővel a kutatás, az eredmények nem születnek egyik napról a másikra. Purebl György is inkább teóriákról beszél, és feltételes módban fogalmaz: alábbiakat együtt, külön-külön és tetszőleges párosítással is mind a probléma gyökerének nevezhetjük, miközben a felsorolás közel sem teljes.

Az információs társadalom és a média soha nem látott présbe kényszeríti az emberi figyelmet és gondolkodást: egyre több és egyre bonyolultabb információkkal kell dolgozunk, gyakorlatilag folyamatosan kell tanulnunk, ma már szinte minden ágazatban. Érdemes végiggondolni egy napunkat! Mennyi információval terhel minket a környezetünk, és valójában ezekből mennyire van igazán szükségünk?

Az elképesztő mennyiségű információ korábban soha nem látott terhet ró az ember pszichés teljesítőképességére. Az információs túlterheltség pedig növeli a stresszt, és ez depresszióhoz vezethet.

Harminc évvel ezelőtt sokkal nyugalmasabban éltünk, de még messzebb is mehetünk: a mesterséges világítással elmosódik a nappal és éjszaka ritmusa, lehetővé válik a munka a sötét órákban is, ami soha nem látott mértékben terheli le az emberiséget. Ma már bizonyított tény, hogy ha biológiai óránkat tartósan összezavarjuk, annak többek között depresszió, elhízás, cukorbetegség a következménye.

Még csak a közelmúltban kezdtük megérteni, testi és lelki egészségünk szempontjából is mennyire fontos az a bizonyos belső óra, nem véletlenül jutalmazták e témát (a biológiai ritmusok tanulmányozását) 2017-ben orvosi Nobel-díjjal.

Retro styled image of a collection of vintage rusty watches and parts
Az órák, amelyek bennünk ketyegnek
Elmagyarázzuk, miért jelentősek az idei orvosi Nobel-díjasok felfedezései. Avagy hogyan lesz egy sejtszintű folyamatból alvás és ébrenlét, reggeli, ebéd és vacsora?

Engedje el a csúcscélt

Menjünk tovább. A globalizált társadalomban nagyon sokan sikeresek, szépek, fiatalok és gazdagok szeretnének lenni. Ez pedig keveseknek sikerül.

Az emberek körülbelül 90 százaléka soha nem éri el ezt a valóságtól teljesen elrugaszkodott »csúcséletcélt«, és ha ezt nem tudja feldolgozni, frusztrálttá válik, és ez is növelheti a depresszió kockázatát. Kutatások bizonyítják, hogy a társadalom egyes csoportjaiban – például egyes vallási csoportokban vagy vadászó-gyűjtögető közösségek köreiben –, akik elérhető célokért küzdenek életük során, sokkal kisebb arányban fordul elő mentális zavar

– mondja a szakember.

Egyes eredmények feltételezik, hogy pszichénkre az anyagcserénk is hatással van: a psziché nehezebben tolerálja a mozgásszegény életmódot és az egysíkú táplálkozást, rossz minőségű élelmiszereket. Az ember sok zöldség és gyümölcs, kevesebb hús fogyasztásához alkalmazkodott az évtízezredek során, amit ráadásul testmozgással kell megszereznie, csapatban együttműködve a társaival. Ennek drasztikus változása az utóbbi száz évben nemcsak a szívbetegségek és a cukorbetegség, de a mentális zavarok kockázatát is növeli.

Vissza a természetbe

Egyes újabb kutatások szerint a természetes környezettől való eltávolodás is szerepet játszhat a mentális zavarokban, elsősorban a modern városi életformát élők esetében.

Az állatok, növények iránti vágy indirekt módon jelenik meg, pszichológiai igényünk van közelségükhöz. A kisgyerekek általában vágynak valamilyen házikedvencre (aztán vagy kapják, vagy nem) és rengeteg médiatermékben, reklámban, filmben is állatok szerepelnek – elsősorban az emberek pszichológiai igényeit tükrözve

– világít rá Purebl György.

Madely Lake, Whistler, British Columbia, Canada, September 2003
Fotó: Thinkstock

Acces to green: magyar kifejezés nincs még nincs rá, azt jelenti: hozzáférés a zöldhöz. A legújabb tudományos eredmények egy régi megfigyeléssel együtt alátámasztják, a depresszió megelőzésének, kezelésének egyik eszköze lehet a természethez való visszatérés is. Három tudományosan igazolt példa:

  • Harctéri traumával birkózó katonák, mentálisan beteg gyerekek állapotában javulás érhető el, ha állatokkal vannak közeli kapcsolatban.
  • Átlagos, hétköznapi gyerekek jobban teljesítenek és a stresszel is könnyebben megbirkóznak, ha a család társállatot tart.
  • Négy európai városban készített, nemrég publikált felmérés alapján azok, akik többet tartózkodnak a természetben, kevésbé hajlamosak depresszióra. Stressz-szintjük ugyan nem tér el posztmodern nagyvárosi életmódot folytató emberekétől, de ritkábban alakul ki közöttük depresszió.

A természetes élettérhez természetesen a legtöbb ember számára szinte lehetetlen visszatérni, de a természettel, növényekkel, állatokkal, és a természet harmonikus ritmusával való kapcsolat ápolása rengeteget számít.

A végére pedig talán egyértelművé vált a cikk elején tett állítás is, miszerint a pszichológia megadhatja az alapvető válaszokat, de a megoldás a társadalom, a politika és a társtudományok kezében is van.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Az utolsó rabszolgafelkelés Orbán Viktor ellen  

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.