A tudomány története csak a mérföldköveket tekintve, nagyon is elnagyoltan tűnik lineáris fejlődésnek. Elképesztően sok zsákutca, tévút, ma már megmosolyogtató vagy éppen elborzasztó tévedés vezetet oda, ahol jelenleg vagyunk. Fokozottan igaz ez az orvostudományra, nem is volt oly régen, a vérkeringés felfedezése után a doktorok oda-vissza csapolták és pumpálták a betegek vérét.
Sőt a dühöngő őrültek bárányvért kaptak vénájukba, hiszen logikusnak tűnt, hogy ezzel beléjük költözik az állat szelídsége. Egészen sok haláleset történt csak emiatt, de végül helyükre kerültek a dolgok.
Haj, fog, zsír és fekália
Más módszereket a XXI. századból visszatekintve inkább gyomorforgatónak tartunk: eleink még bőven a XVII. században is számtalan kórt gyógyítottak emberi származékokkal, holttestekből előállított készítményekkel. Nem a tudatlan nép, hanem a tanult, a kor tudásának csúcsán álló orvosdoktorok.
Már a rómaiak is úgy vélték, hogy a megölt gladiátor friss vérének fogyasztása rendkívül egészséges. A módszerek és szokások pedig tovább éltek – derül ki a Múlt-kor.hu gyűjtéséből.
Népszerű volt a hasonlót a hasonlóval elve, ide sorolhatjuk, amikor emberi hajból készített oldattal próbálták meggátolni a kopaszodást. Porrá őrölt hajat használtak sárgaság gyógyítására is, ám ez még semmi, nézzük a többit:
- Időskori szürkehályog kezelése: szárított, porított emberi fekáliát fújtak a beteg szemébe.
- Vérzéscsillapításra emberi koponyán nőtt mohát használtak.
- A veszettséget emberi zsírból készített kenőccsel kezelték.
- Fogfájás, fogszuvasodás ellen emberi fogat kellett a fájdalmas foghoz érinteni vagy emberfogakból készült nyaklánc viselését javasolták.
- II. Károly angol király körül nyilvánvalóan a kor legjobb orvosai szolgáltak, egészsége megőrzése érdekében rendszeresen itattak vele úgynevezett királycseppeket. Ez porrá zúzott és alkohollal kevert emberi koponyából állt, az orvosságot meg kellett inni.
- Az egyiptomi sírok kifosztásának egyik komoly mozgatórugója volt,hogy különösen erős hatást tulajdonítottak a múmiákból készült orvosságoknak.
24 éves, vörös hajú férfi hullája a legjobb
Ha valakinek nem volt pénze az egzotikus orvosságra ami állandó hiánycikk is volt, maga is feltölthette a házi patikát. Johann Schröder német orvos közkinccsé tette a receptet is:
Vedd egy friss, tiszta tetemét egy vörös hajú férfinak (minthogy az ő vérük hígabb, tehát a húsuk is kiválóbb), aki nagyjából 24 éves volt, amikor kivégezték vagy erőszakos halált halt. Hagyd a holttestet egy napon és egy éjjelen keresztül száradni a nap és a hold alatt – de vigyázz, mert jó időjárás kell, hogy legyen. Ezután darabold fel a húst és öntözd meg mirhával és egészen kevés aloéval. Ezután áztasd borban több napon keresztül, akaszd fel hat vagy tíz órára, majd áztasd ismét borban, végül hagyd a darabokat száradni a levegőn egy árnyékos helyen. Így azok olyanok lesznek mint a füstölt hús és nem fognak bűzleni.
Hullához, emberi testrészekhez jutni a korai újkorban nem volt túl bonyolult. Alapanyagként szolgáltak a kivégzett bűnözők, csatában elesettek holttestei, de megesett az is,
A hullaorvoslás XVII. századi fénykora után lassan kopott népszerűsége, de egyes formái tovább éltek. Angliában még 1893-ban is a népi gyógymódok közt jegyezték: a koporsóban felgyülemlő folyadék jó lehet szemölcsök kezelésére.
