Tudomány

A dorombolás titkáért meg kellene kínozni a cicákat

Valószínűleg maga a macska sem tudja, miért dorombol, ez nála önkéntelen. De van benne bizonyos sürgetés, követelőzés, és nyávogással együtt miattunk tarthatta meg. Ha pedig arra lennénk kíváncsiak, valóban gyógyít-e a dorombolás, ahhoz előbb...

A házi macskák talán legkedvesebb megnyilvánulása, amikor hangosan dorombolnak: még a legkeményebb macsót is leveszik lábáról akár beismeri, akár nem. De tényleg ez a céljuk? Laikusként is mindenki érez magában annyi tapasztalati úton szerzett tudást, hogy ki merje jelenteni: nem, a macskák azért dorombolnak, mert jól érzik magukat.

Ezért is meglepő a tudományos válasz:

léteznek feltételezések, vannak bizonyítékaink is, de megalapozott, objektív definíciót nem lehet adni.

Nem utolsó sorban azért, mert nehezen és kevéssé kutatott területről van szó. Jelenlegi tudásunk szerint együtt és külön-külön is szóba jöhet, hogy a dorombolás:

  • kommunikációs jelzés;
  • egyfajta öngyógyítás és -tréningezés;
  • a megelégedettség érzése generálta, önkéntelenül kiadott hang.

– mondja a 24.hu-nak Dr. Pongrácz Péter etológus, az ELTE Etológia Tanszékének docense.

Olyan, mint a csecsemő sírása

Amennyiben kommunikációs jelzésként is értelmezzük, egyértelmű, hogy a jelzést leadó állat számára az az előnyös, ha a környezetében lévők reakciója neki megfelelően alakul. Néhány éve egy angol kutatás érdekes eredményt hozott: macskák dorombolását játszották le embereknek, akik némi követelőző jelentést társítottak a hanghoz.

Amikor akusztikus komponenseire bontva is meghallgatták, egy magas frekvenciájú hanggal azonosították azt a bizonyos követelőző jelleget. Ha ezt kivették a teljes dorombolásból, az ember számára máris eltűnt belőle a sürgető felhang.

Az igazán érdekes, hogy ez a bizonyos magas frekvencia megvan a csecsemő sírásában is, ez teszi durván fogalmazva »elviselhetetlenné«, vagyis előbb vagy utóbb, de közbelépésre készteti az anyát

– világít rá a lényegre a szakember.

A kismacska valószínűleg dorombolásával sürgeti a szoptatást, és hogy ez felnőtt korára is megmarad kommunikációs elemként, az a háziasításnak köszönhetjük. Ilyen a nyávogás is, a jelenséget neoténiának nevezzük. A házi macska legközelebbi rokona, a vadmacska nagyon csendes állat, hangjelzéseket lényegében csak párzáskor és az anya-kölyke kapcsolat során alkalmaz.

A neoténia pedig azt jelenti, hogy ezt a „kölyökszokást” a felnőtt egyed is megtartja mert a domesztikáció során ez hasznosnak bizonyult, hiszen esetünkben nyávogással, dorombolással kommunikálhat az emberrel: enni kér,ki akar menni és a többi.

Rezgésekkel gyógyítja saját magát?

Felmerült az is, hogy a dorombolás a maga körülbelül 26 Hz-ével egyfajta gyógyító rezgés. Jót tesz az izmoknak, a csontoknak, illetve a köztudottan sokat lustálkodó állat így tartja edzésben, folyton ugrásra kész, maximális teljesítmény leadására képes állapotban saját vázrendszerét.

Pongrácz Péter szerint nem teljesen ezoterikus elképzelés, hiszen bizonyos irányított rezgéseknek bizonyítottan jó hatással lehetnek izom- és szalaghúzódásokra, -szakadásokra, csontsérülésekre. De hozzáteszi: teóriákat gyártani nagyon könnyű, bizonyíték viszont nincs a dorombolás öngyógyító funkciójára.

Egyrészt azért, mert az erre szolgáló legegyszerűbb kísérletet jóérzésű ember nem végzi el, szofisztikáltabb módszert pedig még senki nem dolgozott ki

– mondja az etológus és el is magyarázza az „egyszerű” kísérlet lényegét.

Fotó: MTI/Komka Péter

Embertelen kísérlet lenne

Két azonos korú, megegyező fizikai és egészségi állapotban lévő macska kellene hozzá minden szempontból megegyező sérüléssel, mondjuk egy csonttöréssel. Itt már gyanítható, hogy a véletlen nem szül ilyen eseteket. Utána az egyiket meg kellene fosztani a dorombolás képességétől, magyarul műtéti úton kellene „megnémítani”.

Utána meg lehetne nézni, hogy azonos körülmények közé helyezve melyik macska gyógyul gyorsabban: amelyik dorombol, vagy amelyik nem?

Pongrácz Péterrel egyetértésben mondhatjuk: inkább maradjon titkok ez a fajta öngyógyításra való képesség mindaddig, amíg nem dolgoznak ki szebb módszereket a bizonyítására.

Jól érzem magam, és ezt világgá kürtölöm

A cikk elején felvázolt harmadik lehetőség, miszerint a dorombolás önkéntelenül kiadott hang, az elégedettséget jelzi, esetleg az állat még tovább nyugtatja magát vele. Olyan, mint nálunk egy ösztönösen jövő mosoly vagy nevetés. Nem egy tanulható folyamat, erre utal anatómiája is:

A hangképző szervek környékén, a gégefőben van egy membrán, amely autonóm szabályozású folyamatként, vagyis nem direkt módon megfeszül, ez adja a dorombolásnak nevezett rezgést mind a ki-, mind a belégzéskor

– mondja Pongrácz Péter.

Összességében tehát a dorombolás igen sokrétű funkcióval bír, amelyek remekül megférnek egymás mellett. Az biztos, minket embereket megnyugtat, ellágyít egy doromboló macska közelsége, idővel pedig a miértekre adott válaszok is sokasodnak majd.

Kiemelt kép: WireImage/Michael Bezjian

Ajánlott videó

Olvasói sztorik