Tudomány

Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 10. 23. 07:54

A világ addig megszokott rendje beleremegett, amikor 1956. október 23-án „egy nép azt mondta, elég volt”! Ez történt hatvanegy évvel ezelőtt. Korrepetálás.
Korábban a témában:

Magyarországot a totális háborús pusztítás után az 1947-es párizsi békeszerződés megfosztotta a visszaszerzett területektől, és brutális jóvátétel fizetésére kötelezte. Miközben pedig az emberek szó szerint két kezükkel építették újjá az országot, a történelem újabb súlyos ítéletet mondott a fejükre: a náci megszállást szovjet tankok váltották fel, a nyilas rémuralom után kommunista diktatúra következett.

Nem lehetett sokáig bírni. A tűz 1956. október 23-án lobbant fel, természetesen nem előzmények nélkül.

A Bem-szobornál kezdődött

A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán, 1956 februárjában Hruscsov erőteljesen bírálta Sztálint, és megkezdte a Szovjetunió és a szocialista blokk desztalinizációját. Az irányváltás következtében nyáron ismét megbukott Rákosi, Poznanban pedig munkásfelkelés tört ki. A lengyelekkel szimpatizáló magyar társadalomban egyre nőtt a feszültség, amit csak szított, hogy a megszálló szovjet csapatok Ausztria semlegessé nyilvánítása után is maradtak az országban. Addig ugyanis az volt a hivatalos verzió, hogy a Vörös Hadsereg csak az osztrák területekkel való kapcsolattartás miatt időzik hazánkban.

Az enyhülés jele volt, hogy rehabilitálták, majd október 6-án újratemették Rajk Lászlót és társait, az esemény kapcsán kétszázezren tüntettek a rendszer ellen. Szegeden október 16-án megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), amely 20-án tíz pontban rögzítette követeléseit.

Amikor október 19-én Lengyelországban újabb felkelés tört ki, amire Moszkva fegyveres beavatkozással fenyegetőzött, a hazai reformellenzék itthon is mozgásba lendült. A MEFESZ 22-én országos gyűlést tartott a Műegyetemen, ahol követeléseiket immár 16 pontba foglalták, és megállapodtak, másnap délután három órakor demonstrációt tartanak a budapesti Bem-szobornál.

Október 23-án a rádió hírt adott a magyar diákok lengyelbarát rokonszenvtüntetéséről, és beszámolt róla a legnagyobb példányszámú napilap, a Szabad Nép is. Az újság vezércikkében – némileg finomítva – a 16 pontot is közölte, valamint a Magyar Írószövetség közleményét, amelyben üdvözölte a lengyelországi változásokat. A diákok széthordták az egyetemekre és a főiskolákra a 16 pontot, számos diákszervezet jelezte, csatlakozik a délutáni tüntetéshez.

A Magyar Dolgozók Pártja heves viták után úgy döntött, betiltja a tüntetést – ezt délben bemondták a rádióban is -, de nem ad ki tűzparancsot.

Százezrek mentek utcára

Az eseményeket viszont ekkor már nem lehetett megállítani. Ezt felismerve a kommunista vezetés meghátrált: mégiscsak engedélyezte a tüntetést, és felhívta a fővárosi tagszervezeteket, vegyenek részt, próbálják az eseményeket megfelelő mederben tartani. Közben az ÁVH megerősítette a fegyveres őrséget a rádiónál, illetve Budapest stratégiai pontjain.

Az egyetemisták fél háromkor indultak a Műegyetemtől, háromra értek Petőfi szobrához a Március 15. térre. Itt már 10-15 ezer ember dörögte a refrént az ifjú Sinkovits Imrével:

A magyarok istenére/Esküszünk,/Esküszünk, hogy rabok tovább/Nem leszünk!

Felolvasták a 16 pontot, majd a Kossuth Lajos utca – Bajcsy-Zsilinszky út – Nagykörút – Margit híd útvonalon érkeztek meg a Bem-szoborhoz. Útközben a délelőtti munkából hazatérő munkások tömegei csatlakoztak hozzájuk, egyszerű járókelők, akiket elsodort a pillanat. Budára már mintegy 50 ezres tömeg érkezett.

Az emberek szélesre tárt ablakokon kihajolva integettek, magyar zászlókat tűztek ki, amelyekből kivágták a gyűlölt Rákosi-címert: megszületett a forradalom jelképe.

A házak között pedig, végig a belvároson zúgtak a jelszavak:

  • Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!
  • Bem apó és Kossuth népe, menjünk együtt, kéz a kézbe!
  • Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!
  • Függetlenség, szabadság!
  • Aki Magyar, velünk tart!
  • Munkás-paraszt gyerekek, együtt megyünk veletek!
  • Ruszkik haza, ruszkik haza!
  • Bem apó és Kossuth népe, menjünk együtt, kéz a kézbe!
  • Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!
  • Szabadságra szavazunk, Kossuth-címert akarunk!
  • Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!

A Bem téren Sinkovits ismét a Nemzeti Dalt szavalta, a diákok megismételték 16 pontba szedett követeléseiket, Veres Péter, az Írószövetség elnöke pedig felolvasta a szervezet kiáltványát:

  • Nagy Imrét miniszterelnöknek;
  • a Szovjetuniótól független, nemzeti politika, demokratikus közélet;
  • az erőszakos mezőgazdasági kollektivizáció leállítása;
  • szabad parlamenti választások;
  • a gyárak irányítását adják a munkástanácsok kezébe.

A tömeg percről-percre nőtt, itt már világossá vált, ezek az emberek nem fognak este békével hazamenni. Sok katona is csatlakozott, letépték egyenruhájukról a vörös csillagot. A Bem térről már körülbelül 200 ezer ember indult Pestre.

„Hazát akar, szabadságot akar”

Andrássy Gyula unokája, Pallavicini-Andrássy Borbála írja:

Tömegek és tömegek, zárt sorokban, sokan karonfogva, ragyogó arccal, fegyvertelenül. […] Gyökértelen, hazátlan, istentelen, téves eszméket hirdetők kezében gyúrt ifjúság, amely megtalálta önmagát, amelynek ősi vére felszabadította gúzsba kötött tagjait. Hazát akar, Szabadságot akar, élni akar, és azért halni is kész.

Kora este, 17-18 óra körül érkeztek a Parlament elé, ahol százezrek követelték Nagy Imrét. Ő végül 21 órakor jelent meg az Országház erkélyén: rutinszerűen az „Elvtársak! ” megszólítással kezdett, mire a tömeg felhördült. „Barátaim! ” – folytatta a politikus. Egy másik csoport a Városligetbe ment, este tíz órára nagy nehezen ledöntötte Sztálin óriási szobrát – darabokra szedték, fejét a Blaha Lujza térre vitték és egy zsákutca-táblát akasztottak rá.

A harmadik csoport pedig a rádió épületéhez tartott, hogy beolvastassa a demonstrálók követeléseit.

Az éterben azonban este 8-kor Gerő Ernő szólalt meg, aki nacionalista, soviniszta tüntetésről beszélt, elzárkózott minden követeléstől, és önmagát nevezte a reformok letéteményesének, és kemény megtorlást helyezett kilátásba. Ezzel pedig elszabadult a pokol.

Az épület őrzésére kirendelt katonák megpróbálták feloszlatni a többezres tömeget, majd kompromisszumot ajánlottak. Kiküldtek egy közvetítőkocsit, hogy akkor legyen, olvassák be, amit akarnak. Csakhogy ez átverés volt, a berendezés nem működött – innentől kezdve csak idő kérdése volt az erőszak.

Az első lövés tíz óra körül dördült el. Eddigre a tüntetőknél is megjelentek a fegyverek, az ellenük kirendelt katonák egy része is “átállt”: letépte magáról a vörös csillagot, szétosztotta fegyvereit.

Megkezdődött a Bródy Sándor utcai épület ostroma, Budapesten kitört a forradalom.

Az MDP Központi vezetősége az éjszakai hírek alapján szovjet segítséget kért, a Vörös Hadsereg alakulatai október 24-én hajnalban bevonultak Budapestre, és több ponton összecsaptak a felkelőkkel.

(Kiemelt kép: Ferenciek tere (Felszabadulás tér), Szvoboda Sándor ideiglenes sírja a Pázmány szobor előtt. Forrás: Fortepan/Répay András)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2015. június 19.
Szorosan egymásra záródva parkolnak a gépjárművek a főváros VII. kerületének egyik mellékutcájában. A furgon néhány centiméteres távolságot hagyva állt be az előtte és mögötte álló járművek közé.
MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba 
***************************
Kedves Felhasználó!
Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.