Batthyány Lajos Magyarország első, az országgyűlésnek felelős kormányának feje, V. Ferdinánd király által kinevezett miniszterelnök volt. Ahogy a magyar vezetés és a Habsburg-ház viszonya ellenségessé vált, ő lemondott, hátralépett, közéleti szerepe ezek után legfeljebb a párbeszéd elősegítésére korlátozódott.
1849 januárjának elején saját maga állt az általa szorgalmazott békekövetség élére, amely Alfred zu Windisch-Grätz herceg bicskei táborába ment. Miután a herceg nem fogadta, megkérdezte egykori igazságügy-miniszterét, veszélyben van-e az élete?
Deák Ferenc úgy vélte, jogilag és elméletben sincs mitől tartania, ám ezzel mit sem törődve meneküljön, amíg lehet. A büszke válasz:
Néhány hitvány év miatt csak nem leszek szökevény.
Mi is volt a bűne?
Most már tudjuk, nem néhány évről volt szó. Hadikövetként Bicskén nem foghatták el, de Windisch-Grätz néhány napi vendéglátás után a frissen elfoglalt magyar fővárosba vitette a küldöttséget, ahol a hadi szabályok szerint megszűnt a mentesség: Batthyányt január 8-án letartóztatták és a budai Helytartótanács egyik épületébe vitték.
A törvényességről csak annyit, hogy a cs. kir. Központi Katonai és Politikai Vizsgálóbizottmány január 14-én felvilágosítást kért Windisch-Grätztől, hogy megátalkodott cselekedetein kívül milyen vádpontokon is nyugszik Batthyány letartóztatása?
A válasz mindegy is, mert ugyan nem klasszikus koncepciós perről volt szó, de Talán még a bírót is átverték, akivel azon az alapon mondatták ki a kötél általi halált, hogy azt úgyis uralkodói kegyelem fogja követni – minderről itt olvashat bővebben.
Durván megalázták
Mind a vádlottnak, mind Ludwig Leuzendorf hadbírónak ugyanúgy csalódnia kellett, ahogy a magyar és a nemzetközi közvéleménynek is: Batthyány Lajost kötél általi halálra ítélték, a végrehajtást pedig 1849. október 6-ra tűzték ki. A bécsi forradalom kitörésének napjára, az aradi kivégzések estéjére.
Az akasztás a gyilkosok, rablógyilkosok, a legaljasabb gonosztevők büntetése volt, Batthyányval szemben indokolatlan, csakis a bosszút, az elrettentést, személyéhez szólóan pedig a lehető legnagyobb megalázást jelentette
– mondja a 24.hu-nak Hermann Róbert történész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese.
Magyarország miniszterelnöke, magyar nemes, ártatlansága teljes bizonyosságával bíró emberként Batthyány Lajos ezt nem viselhette el.
Papírvágó késsel kísérelt meg öngyilkosságot
Felesége utolsó látogatásakor, 1849. október 5-én egy úgynevezett tollkést csempészett a cellájába. Kicsi, gyenge pengéjű eszköz volt, levélbontásra alkalmas legfeljebb, de Zichy Antóniát minden alkalommal átvizsgálták,
Batthyány, hogy az akasztás becsületvesztő hatását elkerülje öngyilkosságot akart elkövetni. Nem volt könnyű dolga, az őrök folyamatosan ellenőrizték az ajtóba vágott nyíláson keresztül, a kés pedig egyértelműen alkalmatlan volt a feladatra.
Mégis megpróbálta.
Lefeküdt az ágyába, magára húzta a takarót. Először szíven akarta szúrni magát, de a penge túl rövid és gyenge volt a döféshez, még el is tört a gróf bordáján. Ezután átvágta ütőereit a nyakán. Hihetetlen bátorság és lelkierő kellett hozzá
– emeli ki Hermann Róbert.
Az őrök viszont résen voltak, azonnal felfedezték az egyre hízó vértócsát és berontottak a cellába, a gyors orvosi segítség megmentette a kormányfő életét. Batthyány azonban így is elérte célját: a pest-budai katonai kerület parancsnoka saját hatáskörében úgy döntött, az ítéletet saját hatáskörében golyó általi halálra változtatja.
Rajta vadászok! Éljen a haza!
Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy őszintén szólva nem volt irigylésre méltó helyzetben. A kivégzéseket a bosszú és elrettentés kedvéért időzítették október 6-ra, ez volt a bécsi forradalom kitörésének első évfordulója.
Egymaga nem vállalhatta a halasztás felelősségét, másrészt azt sem akarta, hogy a kivégzés szánalmas mészárlássá zülljön: ha Batthyányiról leveszik a szorítókötéseket, nyakából sugárban kezd ömleni a vér…
A kisebbik rosszat választotta akkor, amikor október 6-án kora este a grófot kivégzőosztag elé állította. Batthyány Lajos a vérveszteségtől támolyogva lépett a pesti Újépület mögött lévő fapiacra, nem engedte szemét bekötni. Féltérdre ereszkedett a felé irányuló puskacsövek előtt, és maga adott parancsot a sortűzre
„Allez Jäger!”, azaz „Rajta, vadászok!” majd még felkiáltott: „Éljen a haza!”
Egy golyó a szívét, egy a tüdejét, egy pedig a fejét ütötte keresztül. Halálának helyén ég ma a Batthyány-örökmécses Budapest belvárosában, a mai Holt utca és Báthory utca sarkán.
Haynau dühöngött, amikor tudomást szerzett Batthyány „kegyes” haláláról, de tenni már nem tehetett semmit azon kívül, hogy Kempent borzalmasan ledorongolta annak rendje és módja szerint.
