A tehetős holland kalapkészítő mestert, Adam Zellét hatalmas öröm érte 1876. augusztus 9-én: lánya született, Margaretha Geertruida Zelle. Ő volt a család kis hercegnője – később még három öccse született -, hatodik születésnapjára például egy kis, kecskék vontatta hintót kapott édesapjától. Az idill viszont nem tartott örökké, Margaretha 13 éves volt, amikor szülei elváltak, majd két évre rá édesanyja elhunyt.
A lány keresztapjához került, tanítóképzőre járt, és nem bizonyult olyan szende kis teremtésnek.
Verte a férje
Egy nagybátyja vette pártfogásába, de ott sem maradt sokáig: 18 évesen felségül ment egy nála 20 évvel idősebb és alacsonyabb, skót származású gyarmati katonatiszthez, Rudolf John MacLeodhoz. Szerelemről nem igazán beszélhetünk, Margaretha egy apróhirdetésben talált a skót házassági ajánlatára, három hónappal később frigyük már meg is köttetett.
Férjével Holland Kelet-Indiába (ma Indonézia) ment, két gyermekük született, de az ifjú ara nem mondhatta magát boldognak.
Elsőszülött gyermekük kétévesen, 1899-ben meghalt, a nő elhagyta férjét, majd később visszatért hozzá, útjaik hivatalosan 1902-ben váltak el. De “nem hivatalosan” Margaretha egy holland gyarmati tiszt karjai közt talált menedéket, lelki békéjét pedig egyre inkább a helyi művészetben, főleg a táncban találta meg.
A válás után Párizsba költözött, színésznői babérokra tört, de nem aratott sikert. Egy festő modelljeként kereste kenyerét, majd lovas artistaként dolgozott egy cirkuszban Lady MacLeod néven. Szenvedélye továbbra is a tánc maradt, és ez hozta el számára az áttörést 1905-ben.
Keleties szexszimbólum
Európa a XX. század elején rajongott a misztikus keletért, ügyes ügynökök szereztek neki egy fellépést a Musée Guimet színpadán. Alkata, képzettsége kiváló volt a feladatra, az előadásából áradó szexualitás elbűvölte a férfiakat. A jávai hercegnőként pózoló Margaretha ekkor vette fel a Mata Hari nevet, aminek jelentése: a hajnal szeme. Kortársaihoz mérve nem volt sem túl szép, sem túl tehetséges, és nem is “mutogatta” magát profán módon.
Mata Hari egzotikus műsora elvarázsolta Európát, fellépett Berlinben, Bécsben, Szentpétervárott, a milánói Scalában. Előadásai rendre botrányokat okoztak tisztes polgári körökben, de ez talán még rátett pár lapáttal, hogy a kor viszonyai között igazi “világsztárrá” vált. Zártkörű magánszalonokba hívták, bankárok, hercegek hevertek a lábai előtt.
Kurtizánként Moszkvától Londonig bejáratos lett a legelitebb katonai, politikai és gazdasági körökbe, egyik híres szeretője maga a német koronaherceg, Frigyes Vilmos volt.
A H-21 lebukott
Mindez nyilvánvalóan együtt járt a férfiak támogatta fényűző életmód, a luxus. Még az I. világháború kitörése után is, amikor Mata Hari a semleges Hollandia állampolgáraként szabadon utazhatott egész Európában. És utazott is igen sűrűn, ez lett a veszte. Kapcsolata Frigyes Vilmossal, és hogy hol itt, hol ott tűnt fel a háborút viselő országokban, az antant szemében igencsak gyanússá vált.
Feltételezték, hogy ő volt a németek H-21 fedőnév alatt futó kéme. Kémkedhetett ő a németeknek, mint ahogyan a franciáknak is, információkat oszthatott meg itt is, ott is – életmódja bármit megengedett, bizonytani semmit nem lehet. Viszont a gyanú alapján 1916-ban Nagy-Britanninában elfogták és házi őrizetben tartották, majd elengedték. Franciaországban ment, ahol ismét foglyul ejtették, és bíróság elé állították.
A vád kezében annyi volt a bizonyíték, hogy egy házkutatás során Mata Hari szobájában láthatatlan tintát találtak, illetve letartóztatása után elfogták a madridi német nagykövet levelét, miszerint “a H–21-est elkapták”.
Bűnös volt? Sokak szerint csak naiv, jött és ment, csacsogott, amit nyilván többen kihasználtak. Sokkal inkább bűnbak volt a franciák ’16-os harctéri vereségeiért, mint a vonzerejét kihasználó, hidegvérű kém. Legendát köré az akkori antant propaganda és az utókor képzelete font.
