Élet-Stílus

Gorlice: visszafordították az orosz gőzhengert

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2017. 05. 02. 17:33

Korábban a témában:

A nagy háború hadszínterein gyorsan kiderült a német villámháborús terve kudarca. Ludwig von Moltke vezérkari főnök és a német hadvezetés ’14 nyarán még azzal számolt, hogy míg a németek villámgyors offenzívája megadásra kényszeríti Franciaországot, az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje képes lesz feltartóztatni Oroszországot és Szerbiát.

Azt persze senki nem gondolta, hogy a Habsburgok és a Romanovok birodalma egy súlycsoportban lenne, ám a központi hatalmak stratégái úgy vélték, az oroszok csak nagyon lassan, hónapok alatt lesznek képesek haderejüket mozgósítani.

Az orosz gőzhenger

Ehhez képest az “orosz gőzhenger” hamar csúcsra járt, betört Kelet-Poroszországba, és megállíthatatlanul tört előre lengyel területen. A nyugdíjból visszahívott Hindenburg két ragyogó győzelemmel megállította a váratlan offenzívát, osztrák-magyar bakák százezreinek vágóhídra küldésével pedig az év végére sikerült a frontot a Kárpátok előterében úgy-ahogy megszilárdítani.

Embertelen körülmények között folyt a harc, amelyből kiemelkedik a limanovai csata, Muhr Ottmár ezredes és a Nádasdy-huszárok önfeláldozása, amellyel sikerült elkerülni az összeomlást. A Monarchia csapatai gyakorlatilag felmorzsolódtak az iszonyatos túlerővel szemben, becslések szerint Ferenc József mintegy 800 ezer katonája veszett el, de hasonló veszteségeket szenvedtek a német és az orosz seregek is. Tavaszra a helyzet kilátástalanná vált a központi hatalmak számára.

Az oroszok már Máramarosban jártak, az Osztrák-Magyar Monarchia a katonai vereség határán állt. Félő volt az is, hogy a cári győzelmek hatására Románia és Olaszország is belép a háborúba, méghozzá az antanthatalmak oldalán.

A Monarchiát meg kellett menteni

A Moltkét felváltó Erich von Falkenhayn úgy döntött, hiába forró a helyzet nyugaton is, komoly erőket kell a keleti frontra csoportosítania szövetségese talpon maradása érdekében – különben mindennek vége. Meggyőződése volt, hogy a háborút nem egyetlen, hatalmas csatával, hanem csak az ellenség felmorzsolásával, kivéreztetésével lehet megnyerni, ezért hamar elvetette a Kelet-Poroszország és Kelet-Galícia irányából történő “kettős átkarolás” tervét.

E helyett Krakkótól délkeletre, Gorlice és Tarnów között egy viszonylag szűk frontszakaszon szándékozott áttörni az orosz védelmet, ami számításai szerint arra kényszeríti majd az orosz hadvezetést, hogy a bekerítést megelőzendő visszavonja csapatait a Kárpátok vonalától. A hadművelet közvetlen célja sem volt “több”, mint érezhetően javítani a Monarchia helyzetén.

A feladat a komoly harctéri tapasztalatokkal rendelkező August von Mackensen vezérezredesre várt, aki kiválóan meg is felelt az elvárásoknak: az úgynevezett Gorlicei áttörés a központi hatalmak egyik legnagyobb világháborús győzelme volt.  Minden a siker mellett szólt. Az orosz védelem csupán egy vonalból állt, az utánpótlásuk akadozott, a német és az osztrák-magyar erők számszerű fölényben voltak, a gondos előkészületeknek köszönhetően nem kellett lőszerhiánytól tartaniuk, és tüzérségük is jóval erősebb volt. Ennek megfelelően alakították ki a győztes stratégiát is.

August von Mackensen (Wikipedia)

Vajon sikerült?

1915. május 2-án reggel hatkor hétszáz ágyú kezdte okádni a tüzet az orosz vonalakra, 10 órakor pedig megindult a gyalogsági roham. Az oroszokat már a számukra addig soha nem tapasztalt ágyútűz megroppantotta: a katonák rendetlen tömegben kezdtek visszavonulni, a közvetlen roham pedig elsöpörte őket. Május 4-ére a rés már 15-20 kilométer mély volt.

Elrendeltem, hogy a hadtest egész tüzérsége koncentrált tömegtűzzel fedje le a Pustki hegyet. Addig soha sem látott sűrűségű, szinte mindent törmelékké változtató lövedékzápor zúdult az orosz állásokra. Hatalmas füst- és porfellegek emelkedtek, és a Pustki hamarosan eltűnt a szemünk elől; a mennydörgő robajban az volt az ember benyomása, hogy egy működő vulkán van előtte. Akkoriban nekünk osztrákoknak – számbelileg oly gyenge és legtöbbször munícióhiánnyal küszködő tüzérségünkkel – ez még új volt. A feszültség a tetőfokára hágott bennünk, amikor pontban tíz órakor a rohamállásokból a gyalogság előretört. Gyorsan haladva hamarosan eltűnt a porban és füstben. Vajon sikerült? Mindenki ezt kérdezte. Aztán a délnyugati lejtőn, ahol a füst kezdett elhúzódni, előbb egyes emberek majd egész sorok kezdtek lefelé sietni. Úgy látszott, hogy a támadás nem sikerült. Ám a visszaözönlők sorai egyre sűrűsödtek, tömeggé torlódtak, mely nagyobb lett, mint amelyet a támadásnál bevetettünk – most már világosan felismertük: a lejtőn lávaként visszaözönlő tömeg – oroszokból áll. Hadifoglyok ezrei, akik szerencsésnek tartották magukat, amiért a pokolból megmenekültek. A hegy a miénk volt – az első lyuk az ellenséges álláson.

– idézi Arz tábornagy visszaemlékezését A Nagy Háború Blog.

A gorlicei áttörés után az oroszok folyamatosan hátráltak, a cári haderő május és szeptember között 2,2 millió embert veszített – de az orosz medvét nem sikerült kikapcsolni a háborúból. Olaszország is az antant oldalán lépett be, ám Bulgária a központi hatalmak mellett, Románia pedig megőrizte semlegességét. Az Osztrák-Magyar Monarchiára nehezedő, “életveszélyes” nyomás észak-keletről megszűnt.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Feloszlatták a Lánchíd spontán blokádját

Kommentek

Hungary's Bence Banhidi (C) vies with Denmark's Rasmus Lauge Schmidt (2ndL) during the IHF Men's World Championship 2019 Group II handball match between Denmark and Hungary at the Jyske Bank Boxen arena in Herning on January 19, 2019. (Photo by Jonathan NACKSTRAND / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.