A kutyák és farkasok genetikai összetételének és viselkedési jellemzőinek vizsgálata felfedte, hogy az ember legjobb barátjának kromoszómás átfedése van egy emberi rendellenességgel, a Williams-Beuren szindrómával. A kutatók szerint ez a hasonlóság megmagyarázhatja a kutyák társas viselkedését.
Monique Udell, az Oregon Állami Egyetem munkatársa szerint korábban úgy vélték, hogy az élőlények a háziasítás során tettek szert barátságos természetükre. Az új eredmények azonban arra utalnak, hogy a kutyák genetikai okokból keresik a kapcsolatokat.
A Williams-Beuren szindróma egy ritka genetikai betegség, amely jellegzetes arcformát és számtalan egészségügyi problémát – például szív és érrendszeri gondokat – okoz.
Udell kollégájával, Bridgett vonHoldttal, a Princeton Egyetem evolúciós biológusával a Williams-Beuren szindrómásokra jellemző társas magatartás és a kutyák viselkedése közti párhuzamokat elemezte. Egy 2010-es tanulmányban vonHoldt már bemutatott hasonlóságokat a rendellenességért felelős génvariáció és a kutyák bizonyos genetikai elemei közt.
Hogy kiderítsék, hogy valóban az érintett gének állnak-e a kutyák barátságosságának hátterében, a kutatók 18 kutyát és 10 emberekhez szoktatott farkast vizsgáltak meg. A csapat viselkedési sajátosságokat mérő kísérlet elé állították az állatokat.
Nem meglepő módon a kutyák barátságosabbak voltak az emberekkel. A genomok későbbi szekvenálása variánsokat fedett fel a kutyák 6-os kromoszómájában. Úgy tűnik, az ezen kromoszómában található genetikai betoldások felelősek a kutyák társas magatartásáért – minél kevesebb ilyen betoldás van, egy kutya annál farkasszerűbben viselkedik. Érdekes módon a hasonló humán 7-es kromoszómában épp a gének törlődése vált ki jellegzetes barátságos viselkedést.
A szakértők egyelőre nem értik pontosan, hogy mi is áll a jelenség hátterében. A kutatók azt is kiemelték, hogy vizsgálatukban igen kis mintával dolgoztak, ezért nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Ennek ellenére az elemzés figyelemreméltó eredményekkel zárult.
VonHolt szerint nem sikerült “szociális génre” bukkanniuk, de fel tudtak fedezni egy fontos genetikai összetevőt, amely hatással van az állatok személyiségére.
