Tudomány

Közel egy tonnát nyomhatott a kihalt rágcsáló

24.hu
24.hu

2017. 02. 22. 15:01

Kutatók egy csoportja egy szinte teljesen ép koponyát illetve állkapocsmaradványokat talált, melyek egy mára kihalt rágcsálóhoz tartoztak. Az élőlények több millió évvel ezelőtt éltek Dél-Amerika területén. A fosszíliák alapján a szakértők arra jutottak, a kifejlett példányok közel egy tonnát nyomhattak.
Korábban a témában:

A Isostylomys nevű nemzetségről viszonylag keveset tudnak a paleontológusok. Az eddig előkerült legjobb leletek koponyatöredékek és fogdarabok voltak, ezek alapján próbálták elhelyezni az élőlényeket a rágcsálók családfáján.

A most felfedezett maradványok egy felnőtt és egy fiatal egyedhez tartoztak, a fosszíliák segítségével sokkal pontosabb képet lehet alkotni a hatalmas állatokról.

Az elemzéseket bemutató tanulmány szerint a leletek számtalan kérdést vetnek fel, például azt, hogy vajon megfelelő volt-e ezidáig a mára eltűnt nemzetség élőlényeinek rendszerezése? A jelek alapján ugyanis több olyan állatcsoport is akad, melyet eddig külön-külön fajnak tekintettek, de valójában egyetlen fajt alkottak.

A miocén – azaz a nagyjából 230 millió éve kezdődött, és 5,3 éve befejeződött földtörténeti kor – alatt Dél-Amerika területén számtalan nagytestű rágcsáló kószált. Némelyikük valóságos óriás volt, a leghatalmasabb, a Josephoartigasia monesi lehetett, melynek harapása egy tigrisével vetekedett, tömege pedig egyes becslések szerint akár az egy tonnát is elérte – az újabb számítások alapján “csupán” 350 kilogrammos volt.

Az óriási rágcsálók mára szinte mind eltűntek, kivéve a vízidisznót, amely átlagosan 35-66 kilogrammot nyom, igaz, találtak már 91 kilogrammos példányt is. A kapibaraként is ismert emlős Közép- és Dél-Amerikában őshonos.

Az Isostylomysok maradványai a 20. század eleje óta kerülnek elő. Az új leleteket az uruguayi Camacho-formációnál találták meg, a lelőhely a felső miocén korából származik – az itt felfedezett állatok tehát valamikor 13-5 millió éve éltek.

A kutatók egy szinte teljesen ép, kifejlett példányhoz tartozó koponyát és állkapocscsontot; illetve egy fiatalabb egyed fogakat is tartalmazó állkapocscsontját azonosították. Mindkét állat az Isostylomys laurillardi fajhoz tartozott, amely a szakértők szerint közel akkora volt, mint a J. monesi.

A fosszíliák kitűnő állapotának köszönhetően a tudósok összehasonlíthatták az élőlény fogainak fejlődését, valamint a nemzetségbe tartozó többi, korábban csak töredékekből ismert fajt is alaposabb tanulmányozhatták.

Az új leletek vizsgálata, illetve a korábbi fosszíliák újabb elemzése végül felfedte, hogy van három olyan Isostylomys nemzetségbe sorolt faj, melyek valójában egyetlen fajt alkottak, mégpedig az I. laurillardit.

Korábban ugyanis a maradványok hiányossága miatt nem tudták megállapítani, hogy a kifejlett élőlények foga változatos formájú és méretű volt. Éppen ezért az eltérő fogak alapján más-más fajnak tekintették az állatokat.

Andres Rinderknecht, az Uruguayi Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint tanulmányuk felfedte, miként fejlődtek a világ legnagyobb rágcsálói. A kutatók azt is megállapították, hogy a fiatal élőlények sokban hasonlítottak a már kifejlett példányokra. Az eredmények bebizonyították, hogy a korábbi hipotézisek többsége hibás volt.

(Live Science)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Hungarian director István Szabó at the German Directors Award Metropolis ceremony at the University of Television and Film in Munich, Germany, 09 November 2014. Szabó is receiving an award for his life's work. This is the 4th time the prize, which comes with a 50,000 EUR endowment is awarded. Photo: TOBIAS HASE/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.