Sopron magyar maradt

A trianoni békediktátumon már rég megszáradt a pecsét, amikor Magyarországon még mindig nem volt rend és nyugalom. A Budapestet is megszálló románok és a csehek ugyan lassan visszavonultak az új határok mögé, szerb csapatok viszont továbbra is megszállva tartották Baranyát, az osztrákok pedig nem tudtak bevonulni Burgenlandba.

A békeszerződést a magyar Országgyűlés 1920 novemberében ratifikálta, és a következő év július 26-án jelent meg a törvénytárban, azaz ekkor emelkedett törvényerőre.

A Rongyos Gárda az osztrákok útját állta

Ám a Magyarországhoz hasonlóan legyengült, kimerült, az antant támogatását is alig élvező Ausztria még mindig nem tudta megszállni a neki ítélt területet. Nem mintha nem próbálta volna vagy tucatszor, csakhogy a leszerelt katonákból, diákokból, hivatalnokokból, vasutasokból, hazafiakból álló Rongyos Gárda minduntalan visszaverte az osztrák erőket. A lakosság aktív támogatását élvező irreguláris katonaságot Prónay Pál vezette, magukat “felelőtlen elemeknek” nevezték, azaz senkinek nem tartoztak felelősséggel.

Burgenland teljes, 4000 négyzetkilométeres területét ellenőrzésük alatt tartották, és máig nem lehet biztosan tudni, hogy valóban önálló szerveződésről volt-e szó, vagy a magyar kormány állt a Rongyos Gárda hátterében. A kabinet számára mindenesetre hasznos volt a rongyosok ténykedése.

A szerbek kivonulásával párhuzamosan ugyan nekünk is át kellett volna adni Burgenlandot, de a Bethlen István miniszterelnök azzal érvelt az antantnak, hogy Nyugat-Magyarországon felkelés folyik, a kormány tehetetlen.

Kiharcolták a népszavazást

Végül 1921. október 11-én Velencében, olasz közvetítéssel kompromisszumos megoldás született. Magyarország átadja a 280 ezer lakosú Burgenlandot Ausztriának, cserébe Sopron és a környező nyolc falu hovatartozásáról népszavazás dönthet. Óriási győzelem volt ez annak fényében, hogy ez volt az egyetlen olyan magyar területi igény, amelyet a békekonferencia nagyhatalmai végül elfogadtak.

A gyakorlatban viszont – a veszteségekhez képest – csepp volt a tengerben: 255 négyzetkilométerről és körülbelül 50 ezer lakosról volt szó.

Ettől kezdve a kormány számára már kellemetlen volt a gárda tevékenysége, de Prónay nem engedelmeskedett. Az ellenőrzése alatt álló területen még október kikiáltotta a független Lajtabánságot, amely november 10-ig állt fenn. Az időhúzás lassan már a népszavazás lehetőségét is veszélybe sodorta, de végül a Rongyos Gárda letette a fegyvert, és 1921. december 14-16. között megtartották a népszavazást.

Sopronban 1921. december 14-én, Brennbergbányán 15-én, a környéki falvakban – Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kopháza, Nagycenk, Sopronbánfalva – 16-án voksoltak.

A magyar előkészítő propaganda hatékonyan működött, és míg a kampánycsendet mindkét fél megszegte, a magyarok helyenként a választói lajstromokat is meghamisították, egy egész századnyi katona szavazott illetéktelenül. A szövetséges ellenőrök – brit, francia és olasz katonák – szemet hunytak a visszaélések fölött. A legfeljebb néhány száz szabálytalan szavazat egyébként sem befolyásolta a végeredményt.

A 24 ezer szavazóból Magyarországra 15 304 fő, azaz 65,1 százalék, Ausztriára 8227 fő, 34 százalék voksolt, 502 szavazatot érvénytelenítettek.

Sopron városa az 1922. évi XXIX. tc. értelmében elnyerte a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Város címet.

(Kiemelt kép: Hűségkapu a soproni tűztorony aljában. Forrás: MTVA/Váli Miklós)