Tegyük a szívünkre a kezünket: hiába vagyunk évtizedekkel idősebbek gyermekeinknél és hiába tanultuk meg az élet azon leckéit, amelyekről úgy érezzük, kötelességünk átadnunk nekik – a fiatalokat ez egyfelől nem érdekli, másfelől folyamatosan a sarokba iskoláznak minket az élet számos olyan területén, amelyeken eddig, azt hittük, stabil talaj van a talpunk alatt. Hol vannak azok a pontok, ahol a legjobban elcsúszik a kontakt köztünk és az újabb generációk között és ahol érezhetően tanulhatnánk tőlük? (Ne felejtsük: ők most szoknak hozzá az átláthatóság, a transzparencia, a készenlétiség azon fokához, amelyet sokan még a mai napig nem tudnak teljesen a magukénak mondani.)
Mindent online, zsebből, azonnal
Nem csak az okostelefon az, amely nélkül az ember nem ember az újabb generációk szerint, hanem a telefon mögöttes jelentése: a mindent-azonnal-gyorsan-hatékonyan is legalább ennyire fontos. Az információ mellett már az egyes szolgáltatások is egyre elérhetőbbek online: bármit megvehetünk, megszerezhetünk, kipróbálhatunk, átnézhetünk, teszteltethetünk, olcsóbban legyártathatunk vagy megcsináltathatunk mással. Ráadásul rövid- vagy hosszútávú tervezéstől függetlenül a fiatalok már látják, hogy a világ egy komplett bolygóból áll, tehát minden ötlet megfuttatható valahol és minden projekt legyártatható olcsóbban is.
Központiatlanság
A megosztás, szétosztás, elosztás nemcsak a kapitalizmus rémét űzi el, hanem biztosítja azt, hogy az egy célért küzdő emberek közelebb kerülnek egymáshoz. Miért figyeljünk egyáltalán a központosított rendszerekre, amikor a lokális hálózatok egymásrautaltsága és az erőforrások megfelelő csoportosítása nagyobb hatékonyságot biztosít? Gondoljunk csak az Uberre, a Kickstarterre, a Fiverre vagy akár a torrentezésre is. Rövidtávon támadhatóak, hosszú távon viszont teljesen más termékéletciklust biztosítanak. De ennél gyakorlatiasabbak is lehetünk: mi van akkor, ha egy társasház közösen bérel egy csomagszállító drónt, hogy leszállíttassák maguknak a bevásárolni valókat, minden egyes erkélyre külön-külön? Gond nélkül!
Okosabb forgalom
A közlekedés is okosítható és most nem a közösségi finanszírozás segítségével összekalapozott bringaszenzorokra gondolunk – minden netre köthető, mindenből szerezhető adat és minden működhet hatékonyabban és egyúttal zöldebben is. Mi lenne, ha autóinknak nemcsak széndioxid-kibocsátását tudnánk csökkenteni, hanem magunkat és egyúttal a forgalom összes többi szereplőjét és bebiztosítanánk, hogy ne legyen több autóbaleset? Ehhez csak egy mesterséges intelligenciát vagy legalábbis egy idegi hálózatot kell tudnunk rádobni a járműveinkre.
Nagy adat
A szenzorok adataiból, statisztikákból és az egyéb adatbázisokból érkező adatokból minták nyerhetőek ki. Ha meglátjuk azt, hogy rövid-, illetve hosszútávon miből mi lesz, olyan döntéseket hozhatunk majd, amelyek biztosabb, egészségesebb, tisztább jövőt adhatnak – ha a mi kezünkbe már nem is, gyermekeinkébe biztosan. Az adatvájárok, AI-k és rendszervizualizációs szoftverek mind azért léteznek, hogy a rendszerek üzemeltetői pontosan tudják: hogyan tud kevesebbet fogyasztani egy elektromos autó egy átlagos úton, milyen napokra érdemes időzíteni a bevásárlást, hogy kevesebb hulladékot generáljunk vagy éppenséggel milyen biciklikutakat kell megterveznie telefonunknak, hogy motiváltak legyünk a tekerésre (és mindeközben még telefonunkat is feltölthessük).
E-oktatás
Ha már elképzelte, akkor létezik, ha már létezik, van belőle oktatóanyag. Gyermekeink már tudják, hogy nem a papír számít, hanem a bennük lévő szaktudás, a bizonyítható munkaórák száma, valamint a referenciamunkák, amik alapján felveszik őket egy munkahelyre. Tanulásra ott a Kickstarter, a Lynda, a Stanford Online vagy még akár a YouTube is, ha pedig elcsúszunk ezeken, mert nincs meg a nyelvtudásunk, azt is gyorsan megoldják online és még nem is feltétlenül a Duolingo segítségével. A social media pedig nemcsak abban segít nekik, hogy az utolsó szuszt is kipromózzák abból, amit gyártottak, hanem abban is, hogy megmutathassák másoknak: hogyan dokumentálták végig azt, hogy megtanultak egy nyelvet, hogy megtanultak főzni vagy éppen bambuszdrónt gyártani.
