A Tejútrendszernek négy fő spirálkarja – a Perseus-; a Norma- és Cygnus-; a Scutum-Crux-; valamint a Carina- és Sagittarius-kar -, illetve két kisebb karja van. Utóbbiak közé tartozik az Orion-kar is, melyben a Napunk is megtalálható.
A csillagászok korábban úgy gondolták, hogy az Orion-kar csak egy hídszerű rendszer két sávnyi gáz és csillag, azaz két nagyobb spirálkar közt. Most azonban könnyen elképzelhető, hogy változik a tudományos álláspont.
Ye Xu, a nankingi Bíbor-hegyi Obszervatórium csillagásza kollégáival nagyjából két tucatnyi csillagbölcső – azaz csillagkeletkezési régió – távolságait mérte meg. A kutatók arra jutottak, hogy a Napot is tartalmazó rendszerek egy megközelítőleg 20 ezer fényév hosszúságú sávban helyezkednek el, amely párhuzamos a szomszédságában található két spirálkarral. A két végpont közti távolságból arra lehet következtetni, hogy a terület maga is egy nagyobb spirálkar, melynek mérete a Sagittariushoz és Perseushoz mérhető.
Annak ellenére, hogy maga a Naprendszer is a Tejútban található, meglehetősen keveset tudunk a galaxisról. A kutatók úgy próbálják felmérni a rendszert, mintha valaki egy erdőben állva igyekezne térképet rajzolni a rengetegről – a különbség annyi, hogy a csillagászok kilátását nem fák és bokrok, hanem csillagközi por és gáz takarja.
A szakértők a Tejút felépítésére ezen akadályok, valamint a közeli galaxisok elemzésével tudnak következtetni.
(Via: ScienceNews)
