A külsejében pingvinre emlékeztető óriásalka egykor az Atlanti-óceán több szigetén is megtalálható volt. A röpképtelen madarat már ősidők óta vadászták, így számuk egyre csökkent, míg végül a 19. század második felére teljesen eltűnt a faj.
A Revive & Restore szerint azonban még nincs minden veszve. A szervezet kutatói úgy gondolják, hogy a madár leleteiből és megőrzött szerveiből sikerülhet értékes DNS-t kinyerni. A tudósok ezután genetikailag módosítanák a mintát, majd megtermékenyítenék vele a kihalt madár legközelebbi rokonának, az alkának egy embrióját. Ezt később beültetnék egy példányba, abban a reményben, hogy ott biztonságban fejlődhet a tojás.
Ha a csoport sikerrel jár, az megnyithatja az utat több más kihalt vagy veszélyeztetett faj bevonása előtt. A szervezetnek már vannak is jelöltjei, ezek közt olyanok is akadnak, melyek évezredek óta eltűntek.
Bár az ötlet jól hangzik, a Revive & Restore-nak óvatosan kell eljárnia. Egy ökoszisztémában egy új élőlény megjelenése komoly problémát okozhat, még akkor is, ha a faj korábban előfordult a környezetben. Ugyan a cél a biológiai sokféleség növelése, alaposan mérlegelni kell az óriásalka visszatérésének hatásait, nehogy más fajokban okozzon kárt a betelepítése.
Egy másik, talán ennél is komolyabb probléma az, hogy a Revive & Restore kiszemeltjei közt sok olyan élőlény is van, melyek hosszú idő óta eltűntek. Nehéz pontosan megjósolni, hogy egy olyan állat, mint a szervezet listáján is szereplő gyapjas mamut, hogyan boldogulna a mai környezetben.
(Via: Popular Science)
