Ezért kell a férfinak uralkodnia a nőn

Egy rövidke részlet a Bibliában Mózes I. könyvéből évszázadokra meghatározta a nők sorsát a társadalomban, és máig ható következményei vannak. Természetesen nem azt állítjuk, hogy ez határozta meg a hagyományosnak nevezett férfi és női szerepet, de az európai kultúrában viszonyítási pontként tekinthetünk rá.

Ádám Évára, Éva a kígyóra fogta

Történt ugye, hogy a Paradicsomban a kígyó Évát rábeszélte, egyen a tiltott gyümölcsből, ” és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói”. Könnyű volt az asszonyt bűnbe vinni, mert valóban kívánatos volt a gyümölcs, és a bölcsesség is, mit kínált. Evett hát, és adott az almából Ádámnak is.

Az első intő jel már a következő pillanatban az volt, hogy elkezdte őket zavarni meztelenségük, ezért fügefa levelével takarták testüket. Annyira szégyellték magukat, hogy a megjelenő Úr ellen sem mertek pőrén mutatkozni.

Isten számon kérte Ádámot: “Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél”? Az első férfi készen állt a válasszal: “Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém”. De Éva sem volt rest: “A kígyó ámított el engem, úgy evém”.

Halandóság, küzdelem, fájdalom

Büntetésből a kígyó lett a legátkozottabb minden barom és mezei vad között, a hasán kellett eztán csúsznia, a föld porát ennie. És az ember ellenségévé tette: “az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod”. Ádámhoz fordulva: “Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban”.

A legrosszabbul mégis Éva járt:

Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.

Ezután bőr ruhába öltöztette az első emberpárt, halandóvá tette őket, és nehogy az “isteni tudás” birtokában az örök élet fájáról is egyenek, kiűzte őket az Édenkertből.

“Hitvesének uralkodnia kell fölötte”

Később az antik egyházatyáktól a középkori szerzetesekig, teológusokig minden tudós fő e rövid részlet alapján igyekezett magyarázni a nők helyzetét a társadalomban.

Egyben egyetértettek: a nők férfiaknak való alávetettsége isteni elrendelés, büntetés az eredendő bűnért, amelynek elkövetésében Évának nagyobb szerepe volt.

A magyarázatok csak abban tértek el, mennyiben lehet Ádámot is hibáztatni, illetve mi okozta Éva esendőségét – olvashatjuk Klaniczay Gábortól a Rubicon történelmi folyóiratban.

Szent Ágoston szerint Évát hatalomvágy, gőg és mohóság vitte bűnben, Ádámnak viszont a józan ész szavának engedelmeskedve meg kellett volna gátolnia, de gyengének bizonyult. Később, Nagy Szent Gergelynél és Beda Venerabilisnél kissé színesebb lett a kép. A kígyó azért Évánál próbálkozott, mert testi gyönyört kínálva nála nagyobb sikert remélt.

Éva, akár a test, alávetette magát a gyönyörnek, Ádám, akár a szellem a sugalmazás és a gyönyör által legyőzetvén behódolt

– írja Beda, Hrabanus Maurus pedig hozzáteszi, a nő esendősége miatt:

Hitvesének uralkodnia kell fölötte, kordában kell tartania testének ösztöneit, és a túlvilági élet megváltása felé vezetnie.

Nem véletlenül bordából teremtetett

Jelentős változást a XII. század hozott, egyre népszerűbbé vált az “új-Éva” gondolata, ami az ekkoriban erősödő Mária-kultuszból táplálkozott. Lényege, hogy a Éva a bűn forrása volt, de Mária az üdvösségé, vagyis az asszonyok ne bánkódjanak, inkább örvendezzenek azon, hogy egy hatalmas jó épp egy nőtől származik.

A teológusok ekkor már kiegyensúlyozottabb, differenciáltabb véleményeket fogalmaztak meg a női természetről.

Hugo de Sancto Victore így írt a házasság kapcsán: a nőt “drága társnak” teremtette az Isten, nem úrnőnek vagy szolgának. Ezért teremtette az oldalbordájából, hogy lássa a férfi: mellette áll, és nem a fejéből vagy a lábából, hogy uralkodjon rajta vagy a szolgája legyen.

Lassan, nagyon lassan indult a nők emancipációja, és sok esetben úgy fest, ma sem ért véget, még a legfejlettebb demokráciákban sem.