Az állatok már készülnek a közelgő Armageddonra

Az utolsó „nagy kihalási hullám” cirka 250 millió évvel ezelőtt söpört végig a Földön. Akkor, az ún. „Perm-triász kihalási eseményben” szinte minden élőlény eltűnt a bolygóról – köztük a növények, a vízi és szárazföldi gerincesek és puhatestűek jelentős része is.

A fentiek ismeretében nem éppen rózsás hír, hogy a biológusok szerint éppen a hatodik kihalási hullám kellős közepén ücsörgünk. Igen ám, csakhogy ezúttal nem egy aszteroidabecsapódás, a pusztító vulkanikus tevékenység vagy a hirtelen beköszöntő jégkorszak nullázza le az élővilágot, hanem mi, emberek.

Mit tehet egy intelligens, vállalkozó szellemű állat, ha hirtelen azzal szembesül, hogy az egész faja kihalásra van ítéltetve? Próbál alkalmazkodni.

Egy, a Scientific Reportsban megjelent tanulmány segít megérteni, mire számíthatunk, ha a klímaváltozás miatt végleg tönkremegy a környezetünk és lassan elfogynak a természeti erőforrások.

Amikor a sorozatos szibériai vulkánkitörések berobbantották a Perm-triász kihalási eseményt, nagy mennyiségű szén-dioxid került a levegőbe, ami alapvetően megváltoztatta a klimatikus viszonyokat, és elpusztította az élőlények többségét. Egy emlősszerű hüllő azonban túlélte a globális pusztulást. Mint kiderült azért, mert ügyesen adaptálódott a barátságtalan viszonyokhoz: fiatalon párosodott, igaz, cserébe rövidebb ideig is élt, mint korábban.

„A csontmaradványok alapján a Perm-triász kihalás előtt a híres therapsida, a Lystrosaurus nagyjából 13-14 évig élt – írta közleményében Ken Angielczyk, a Field múzeum paleontológusa, a tanulmány társszerzője. – Csakhogy azok a nagy kihalási hullám után élt egyedek, amelyek maradványait eddig megtaláltuk, alig két-három évesek lehettek. Ami arra utal, hogy már igen fiatalon szaporodhattak.”

A kihalási hullám után született Lystrosaurusok kisebbek voltak, mint az őseik – cserébe viszont szaporábbak is. Az ökológiai szimulációk szerint így negyven százalékkal növelhették a túlélési esélyeiket.

A kutatók szerint a ma élő állatok is hasonló evolúciós stratégiával próbálják átvészelni a kihalási hullámot. Ez az oka például annak is, hogy a túlhalászat miatt alaposan megtizedelt tőkehalak egyre kisebbek lesznek és egyre fiatalabb korban kezdenek ívni. Ahogy az afrikai varánuszok is, amelyeket az utóbbi időben alaposan megtizedelt a vadászat.

„Most, hogy a világ kénytelen szembenézni a hatodik nagy kihalási hullám következményeivel, az őslénytani kutatások sokat segíthetnek abban, hogy megértsük, ami körülöttünk zajlik – mondta Angielczyk. – Ha behatóan tanulmányozzuk, hogyan alkalmazkodtak a Lystrosaurushoz hasonló állatok a katasztrofális körülményekhez, megjósolhatjuk, milyen hatással lehet a közelgő természeti katasztrófa a modern fajokra.”

Sajnos, nem minden állatfaj olyan életre való, mint a Lystrosaurus. A WWF adatai szerint évente legalább tízezer faj tűnik el a süllyesztőben.

Nagyjából ezerszer-tízezerszer annyi, mint amennyinek a természetes kihalási ráta szerint kellene.