“Furcsa figura volt. Sovány, hosszú, horgas orrú, erős állkapcsú egyén. Az orra hegyén csíptető, amelyről fekete zsinór lógott. Hosszú szalonkabátja majdnem a földig ért, de meztelen lábszárából azért jó darab kilátszott. Fatalpú szandált hordott, mint a bennszülöttek, és irdatlan nagy, fekete karimájú művészkalapja alól ősz, rendetlen hajtincsek lógtak mindenfelé. Nadrágot így az idény derekán egyáltalán nem viselt, de hogy mégis megőrizze a nívót, kézelőjét sűrűn előhúzogatta szalonkabátja hosszú ujjából.
“Ezeknek azt hazudtam, hogy Buzgó Mócsingnak hívnak. De maga biztos lehet abban, hogy én az igazi Trebitsch vagyok… Csak ne fecsegjen erről… Hadd maradjak inkognitóban” – ismerjük meg a fura alakot Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány című művében.
Képviselőség és a börtön
A valódi igazi Trebitsch a XX. század legnagyobb kalandoraként ír magáról önéletrajzában, és állítását igaznak fogadhatjuk el. Trebitsch Ignác 1879 áprilisában született Pakson, egy izraelita kereskedő családban. Rabbinak készült, ám beleszeretett egy Ella nevű színésznőbe, és elhatározta, színész lesz. A családnak ez persze nem tetszett, ezért hosszú utazásra küldte Ignácot. Hazatérése után már se rabbi, se színész nem akart lenni, legfőbb célja az lett, hogy közismert személyiség váljon belőle – írja Viszket Zoltán és Szerényi Ildikó az Archívnet.hu-n található tanulmányban.
Zsidó hitét elhagyta, megkeresztelkedett, később anglikán lelkész lett és Nagy-Britanniában telepedett le egy kis faluban. A szolgálatot unalmasnak találta, ezért Londonba költözött, mert elhatározta: parlamenti képviselő lesz. Kiváló kapcsolatteremtési képességének köszönhetően rangos társaságokba került be, sok befolyásos barátra tett szert. Ekkor már a Ignatius Timothy Tribich Lincoln nevet használta. Rövidesen Belgiumba küldték, ahol hivatalosan szociológiai kutatásokat végzett, ám a gyakorlatban az angol hírszerzésnek gyűjtött információkat.
Buddhista szerzetes
Rengeteget utazott, Angliába már vagyonos emberként tért vissza, a következő évben pedig beválasztották a parlament alsóházába. Magyar bevándorlóként – állampolgárságot is csak a kampány idején nyert -, liberális politikusként egy konzervatív körzetben tudott nyerni. A legtöbb ember úgy érezte volna, révbe ért. De nem Trebitsch Ignác. Galíciai és romániai olajmezők ügyleteibe keveredett, kapcsolatba került Németország és Ausztria-Magyarország hírszerzőszolgálataival, Nagy-Britannia háborús felelősségét bizonygató cikkeket írt Amerikában. A vége az lett, hogy csekkhamisítás miatt lecsukták, büntetése leteltével pedig, 1919-ben kiutasították Angliából.
Ezután részt vett a német kormány megdöntésére szervezett jobboldali puccskísérletbe, de persze nem mulasztotta el mindenről értesíteni a kormányzó szociáldemokratákat. Nem kellett hozzá sok idő, hogy egész Európában forró legyen a lába alatt a talaj, az Egyesült Államokban sem látták szívesen, így hát Kína felé vette az irányt. Az országot akkoriban teljes anarchia jellemezte, a tartományokat, városokat különböző nagyhatalmak tartották kezükben a területet sajátjukként kezelve. Ide nem kellett semmiféle vízum, rendőrségi igazolás…
Persze Trebitsch nem a nyugalmat kereste Ázsiában. „Célom az volt, hogy Kínát gazdaságilag és katonailag átszervezzem, és elsőrendű szárazföldi és tengeri hatalommá építsem ki. Így akartam megbosszulni mindazt, amit az angolok velem szemben elkövettek” – írta ő maga. Hogy milyen sikerrel járt, és hogyan lett elismert buddhista szerzetes, elolvashatja az Archívnet.hu-n. Annyit elárulunk, koporsóját állami és egyházi és katonai főméltóságok és százezres tömeg kísérte 1943-ban.
